Emilia Hart: Vészlény

Kate bántalmazott nő, erőszakos férje elől menekül a nagynénjétől, Violettől örökölt házba, hogy új életet kezdjen. A különös ház lassan felfedi családja titkait, felfedezi, hogy ő is egy a Vészlények közül, boszorkányok leszármazottja, akiknek különös kapcsolatuk van a természettel. Emilia Hart első könyve a nők erejéről, a köztük lévő kapocsról, titkokról és a múlt feltárásáról, három nő történetéről szól, három különböző narrációban. 

Mágikus realizmus 

A különböző idősíkok ellenére kissé komor hangulatú, gótikus légkörű világot kapunk. Rengeteg szimbólumot fedezhetünk fel az állat- és növényvilágból. A legerőteljesebb a különös tollmintázatú varjú, a Vészlények követője, és a méhek, szitakötők, mindenhol jelen lévő bogarak, madarak, csúszómászók. A mágia a Vészlények természetfeletti erejében mutatkozik meg, különleges kapcsolatukban a természettel, ezzel fejezve ki a boszorkányok erejét. Kicsivel több már túl sok is lett volna, de meg kell jegyezni, hogy Altha történetében kevésnek találtam a mágiát, amit annak tudtam be, hogy ezzel próbálta érzékelni az írónő a gyógyító ártatlanságát. 

A gyógyító boszorkány 

Altha az 1600-as években édesanyja praktikáját követi, aki maga is gyógyító volt. Törvényszerű, hogy tudománya miatt az ostoba emberek boszorkánynak kiáltják ki. Tömlöcben ülve gondolja végig rövid életének mozzanatait. Látjuk a határvonalat az ártatlanság és a szándékoltság között, a végzet kezét, a Vészlény-erőt, és az egyensúly helyrebillenését. 

A lány, aki férfiak árnyékában élt 

Az 1940-es években fiatal lányként Violet családja házában, Orton Hallban elzártan éli mindennapjait. Szigorú apja nem tekinti teljes értékűnek és legtöbbször lekezelően bánik vele, míg egy évvel fiatalabb öccsét iskoláztatja, ám folyton érezteti, mennyire elégedetlen gyermekeivel. Violet a szokásos utat járja, a szokásos kérdéseket teszi fel magában, miért nem tanulhat, miért sokadrangú nőként, miért nincs döntéshelyzetben. Miközben a válaszokat keresi, felfedi az édesanyja halála körüli titkokat. Meg kell küzdenie saját természetével, végzetes döntéseket kell hoznia, vállalnia a következményeit mindennek, hogy elnyerje szabadságát és megvalósítsa álmait. Ezért az ő szakaszaiban sokkal erősebbek a feminista megnyilvánulások, amihez a korszak jobban meg is felel. 

Violet nem először érezte úgy, hogy nincs helye a házban, akárha egy halat dobtak volna a felhők közé. Vágyott szeretett bükkfája erős ölelésére, az éjszakai szellő simogatására a bőrén.

Az elnyomott nő belső ereje 

Kate élete fölött szép lassan átvette az uralmat férje, Simon. Először öltözködési stílusát változtatta meg, majd a hajszínét és a frizuráját is. Ellenőrzése alatt tartotta, kivel találkozik, mit csinál, majd arra is rávette, hogy mondjon fel a munkahelyén, elvágva a négy fal között az életét barátaitól, embertársaitól. Egy bántalmazó kapcsolat példáját látjuk, a kiindulási pontot, ahonnan Kate megkezdi nehéz útját. Meg kell találnia saját belső erejét, hogy vissza tudjon térni önmagához és újra szabad lehessen. 

Bántalmazás és gyűlölet 

Olvasóként sosem lehet eléggé felkészülni az érzékeny témákra, amik miatt érdekes visszhangott kapott a könyv külföldi megjelenésekor. Családon belüli erőszak, nemi erőszak, verbális bántalmazás, magzatelhajtás, ez utóbbi megjelenítése okozott egyes olvasóknál nemtetszést. Sosem értettem egyet azzal, hogy vaknak kell lenni arra a világra, ahol bármi megtörténhet és meg is történik. Szeretem az őszinte ábrázolást és nem tehetjük semmissé a dolgokat. Ahogy a boszorkányüldözést sem. 

Azt hiszem, a mai kor bántalmazott női leginkább Kate-tel tudnak azonosulni, bár a másik két nő élete is tele volt kihívással, küzdelemmel. Felül kellett emelkedniük egy elnyomó rendszeren, egy olyan helyzeten, ahol legalul találták magukat egy hierarchiában. Valós és komoly problémáknak tartom, amikről beszélni kell, ami miatt ez a könyv is megszületett, mert még mindig szőnyeg alá söprik ezeket az eseteket, még a fejlett országokban is. Családon belül is gyakori az áldozat hibáztatás, emiatt nagyon sok az elnémult panaszos, segélykérő hang. 

Tipikus emberi reakciókat formált meg Emilia Hart a társadalom, vagy a szűk családi kör tagjaitól, ahol folyton érzékeltetve van a nők alacsonyabb rangja, értéktelensége. Ugyanúgy az általános gyűlöletkeltés a boszorkányok iránt. Ha valaki egy kicsit is különbözik, ha más, előbb-utóbb céltáblává válik. Az első hangot követi a többi, a lelkiismeret és a józan ész diadala az egyetlen remény, de általában a gyűlölet elnyomja az elfogadást. Boszorkánynak, másként érzékelőnek, gondolkodónak egyik évszázadban sincs könnyű dolga. A regény egyik konklúziója, hogy mindig lesznek kivülállók. 

A menedék 

A kis ház egészen a földhöz lapul, akár egy szorongó állat. A kőfalakat megkoptatta az idő és benőtte a borostyán. A homlokzaton díszes betűk hirdetik a házacska nevét: Weyward Cottage – Vészlény-lak. Különös elnevezés. Az ismerős nevet cikornyás betűk alkotják, amik mintha kicsavarodnának önmagukból. 

A Crows Becket falu melletti Vészlény-lak és a körülötte burjánzó kert az a hely, ahol békét, nyugalmat találnak a Vészlények. Altha szülőháza később menedéke lesz leszármazottainak, ahol szabadon élhetnek és függetlenek lehetnek, kikerülve a fölöttük zsarnokoskodó férfiak hatalmából. Ez az a hely, ahova mindig visszatérnek a Weyward-lányok, bárhol is születtek, a végzetük visszavezeti őket ide, ahol újra egészek lehetnek. 

Miután a csodálata félelembe fordult, alig mozdult ki a házból, üveg mögé zárta magát, akár a dédnagynénje a százlábút. És senkit sem engedett be. 

Összegzés 

Első néhány oldalon még zavart a háromféle narráció, de megfelelően szeparálta el a három karaktert és az idősíkokat az írónő. Találtam némi logikátlanságot, jellemzően Violet szakaszában, ami a testvérével való kapcsolatát illeti. Az elején még gyűlölte Grahamet, később ragaszkodik hozzá, az átmenet pedig nem sikerült túl meggyőzőre. Kate házassága szerintem nagyon tipikus volt, nem éreztem a mélységet a drámában, de azt sem tudom mondani, hogy ne lett volna helytálló. Altha világa viszont tényleg kevés volt, túl egyszerű, láthatatlan, kicsit ködbe veszett. 

Szerettem, ahogy ezek a nők kezükbe vették az életüket, felnőttek ahhoz, hogy saját maguk irányítsanak és leküzdve minden akadályt úgy élték az életüket, hogy a lehető legtöbbet hozták ki belőle. Tetszett a szoros kapcsolat a Vészlények és a természet között, bár az én ízlésemnek a bogarak és csúszómászók kicsit túl sok volt, cserébe nem volt telezsúfolva főzetekkel és szertartásokkal a történet, megmutatta, hogy az igazi boszorkány sokkal több, mint egy méregkeverő. 

Boszorkány. A szó kígyó módjára kúszik ki a szájból, sűrű és fekete, mint a kátrány. Anyám és én sosem gondoltunk magunkra boszorkányokként. Mert ezt a szót az emberek találták ki, és több hatalmat ad annak, aki kimondja, mint annak, akit leír. Egy szó, amely akasztófákat épít, és holttestet csinál az élő, lélegző nőkből. 

 

***

KÖNYVADATLAP

***

Emilia Hart

Vészlény

Regény/Fantasy

Alexandra

406 oldal

2019. ​Kate az éj leple alatt menekül el Londonból családja düledező vidéki házikójába. A borostyánnal beszőtt ház és a körülötte burjánzó kert mintha teljesen más világba tartozna, mint ahonnan idemenekült erőszakos partnere elől. A lány azonban arra is rájön, hogy a rég meghalt nagy-nagynénje, Violet által ráhagyott hely titkokat rejteget, amelyek egészen a 17. századi boszorkányperekig nyúlnak vissza.

1942. A társadalmi konvenciók és elnyomó apja által gúzsba kötött Violet a világ megismerésére vágyik, ám ehelyett családja düledező kúriájában kell töltenie napjait. A magányos lány megpróbálja megfejteni fiatalon elhunyt anyja titkait, aki halála előtt állítólag megtébolyodott, és nem hagyott rá mást, mint egy V betűt mintázó medált, a hálószobájának padlójába vésett Vészlény feliratot és megválaszolatlan kérdések seregét.

1619. Althára anyja hagyta rá a növények titkát, ami nemzedékek hosszú sora óta öröklődik a Vészlény családban. A falusiak gyakran fordulnak hozzá segítségért, ám a különleges nőket mindig gyanakvás övezi, és miután egy helyi földművest saját nyája tapos halálra, Althát gyilkosság és boszorkányság vádjával állítják az ítélőszék elé.

Emilia Hart három, évszázadok által elválasztott nőről szóló debütáló regénye varázslatos, felkavaró olvasmány a megtörhetetlen női akaraterőről és a természet gyógyító erejéről.

Elolvasom >>

Hugh Howey: Siló

Hugh Howey Silója egy olyan történetet tár elénk, ami felpiszkálja igazságérzetünket, többek közt azért, mert arról, ami van, még beszélni is tilos. Atomkatasztrófa utáni világban találjuk magunkat a túlélők leszármazottai között, egy túlélésre szánt giga létesítményben. Törvényszerű, hogy mindig van valaki, aki megkérdőjelezi a rendszer működését. Nekem, olvasónak, az a dolgom, hogy kérdéseket tegyek fel, de félek a válaszoktól. Félek, hogy nem létezik jó válasz. Az etikai kérdéseknél mindig megkérdezem magamtól, mit tettem volna, hogy oldottam volna meg a problémát? Nem biztos, hogy megtalálom a jó választ, de abban biztos vagyok, hogy soha, senkit se küldenék ki takarítani, csak hogy megszabaduljak a bomlasztó elemektől. 

Utópia vagy disztópia 

A siló egy zárt létesítmény 144 emelet mélységben a föld alatt, egy apokalipszis utáni világ tökéletesen megtervezett létesítménye. Mindennek megvan a helye: legalul a kiszolgáló szintek, a zajos gépek, amik életben tartják ezt a hatalmas építményt. Lakások, iskolák, üzletek, raktárok, mezőgazdasági területek, egészségügyi szintek és seriff irodák, mert a rendfenntartásnak fontos szerepe van. Középen az IT szekció, ami tudatosan választja ketté a munkásosztályt az irodai szintektől. Az informatikai szinttől felfelé pedig a fontosabb hivatalok, és ismét lakások, iskolák, üzletek és egészségügyi állomások. A legfelső szinten egy étterem/kávézó, a főseriff irodája és a zsilip. Felsorolni is sok, de alaposan megtervezett, kivitelezett, minden okkal van ott, ahol. A kivetítő a kávézóban, amin keresztül a kiégett világot látni, az egyetlen úgynevezett turisztikai látványosság. Lift nincs, és ez tudatos döntés volt. Az okra pedig majd akkor fogsz rájönni, amikor a maga tempójában fedi fel titkait a Siló. 

Ez egy megtervezett világ, ahol a cél az emberek zökkenőmentes életének biztosítása, amíg újra élhetővé nem válik a külvilág. Nem vagyok benne biztos, hogy teljesen más törvények érvényesülnének egy ilyen társadalomban. Szerintem az emberek ugyanazokat a hibákat követik el, éppen azért, mert emberek. Mert kíváncsiak, mert keresik az igazságot, mert jelen van a kegyetlenség, a hazugság, megvezetés, a kiváltságosak, a felső 1%, mindez megtalálható a Silóban is. A rendszer összeomlik, mert ez törvényszerű. Éppen ezért nem hiszek a tökéletességben, épp ezért nem létezhet utópia sem.

Karakter a lelke mindennek

Talán kicsit furcsa, hogy egy-egy szereplőt apránként ismerünk meg, majd mindig jön valaki új, akikről épp csak annyit tudunk meg, amennyi szükséges. Lenyűgöző a karakterformálás, sikerült kellő mélységet kapniuk a fontos szereplőknek, akik egyaránt rendelkeznek jó és rossz tualjdonságokkal, valamint a kellő háttérrel. Tagadhatatlan, hogy az egész regény lelke Juliette, nagyon kedveltem ezt az erős nőt, aki nem ismert lehetetlent, aki szembe ment a rendszerrel, aki tisztában van vele, hogy ha az alap nem áll biztos lábakon, a rendszer instabillá válik. Az alapot pedig pontosan azok a lenézett, kevésbé értékelt műszerészek jelentik, akik azért dolgoznak, hogy legyen áramellátás, ívóvíz, hogy ne árassza el talajvíz a fél Silót, és a többi. Juliette az átlagembert képviseli és útja, felemelkedése rímel a lépcsőkön való mászázsra, ahogy igazi hőssé válik. 

Láthatta, hogy a külvilágról szóló tiltott álmok mily szomorúak és üresek. Halott álmok. A siló csúcsán lakók, akik imádták ezt a kilátást, fordítva ültek a lovon: a jövő odalent volt.

Érdekes megfigyelni a Siló hierarchiáját, ki hol helyezkedik el, mit gondolnak egymásról a szintek. Hogy a szándékos szeparáció is kijátszható, mert az ember élelmes és megtalálja a kiskapukat. A hatalom itt is félelmetes és kiváltságos. Viszont a teher, amit cipelnie kell, sokszor annyira nehéz, hogy torzulást okoz. De szerencsére - vagy balszerencsére, mert ez is egy jó kérdés, amit lehet boncolgatni - mindig jön valaki, aki kivül van a rendszeren. 

A "valóságot el kell hallgatni" tézis

A Siló tervezői több szinten is hibáztak; ahogy olvasod a történetet, megtalálod a lyukakat. Nekem az egyik ilyen hiba a gyökértelenség: egy erős lábon álló mitológia, hitrendszer, eredettörténet hiánya. Hiányoltam a mérőműszereket, az adatok láthatóságát. Nem elég csak kenyeret adni a népnek, mondani is kell valamit. Amit átadtak, az egy tessék-lássék üres mese volt egy katasztrófáról. Az emberek előbb-utóbb kérdezősködni kezdenek. Nem megoldás elhallgattatni a hangokat. 

– Az emberek folytonosságot akarnak. Tudni akarják, hogy a holnap túlnyomórészt olyan lesz, mint a tegnap volt.

Előregyártott válaszok a Rendelkezések nevű nagy könyvben, amit az IT vezető birtokol, túl sablonosra van megírva, szűkszavú, nem kielégítő, és a teljes igazságnak csak egy részét tartalmazza. Bár úgy tűnik, működnek a rendelkezések, nem speciális, ahogy nem is lehet az. Az ember nem mindig kiszámítható, mert olykor születik egy, aki másként gondolkozik. A jól megválasztott IT vezetőnek dolga, hogy idejében észrevegye, ha valami rendszeridegen. A hatalom megszerzése lehet hízelgő, következhet belőle lojalitás, de nem mindig lehet kiválasztani a tökéletes jelöltet a feladatra, néha előfordul, hogy egy árnyéknak van lelkiismerete. Néha éppen ott keletkezik a hiba, ahol a túlszabályozás ellenére nem lenne szabad. 

És a csavar mindig fordul egyet

Egyik legnagyobb erőssége a történetnek, hogy mindig tud újat, meglepőt mutatni. Valahol mindig van egy csavar, amire lehet, hogy nem is számítanál. Hugh Howey történetmesélése fenntartja a figyelmet, hat az érzelmekre, gondolkodásra késztet, nyakon zúdít az igazságtalannal, ami mellett nem tudsz szó nélkül elmenni. Kell a lelkemnek a tudat, hogy a jó győzhet a gonosz felett, hogy a lehetetlen lehetséges. A sok hasonló témájú könyvek mellett is képes frissnek hatni, tud mást mutatni.

A Siló eredetileg novella-sorozatként jelent meg, ezért is olvastam ebben az ütemben, és így nagyon jó volt a tempója. Lebilincselő olvasmány, alig tudtam letenni. Rengeteg kérdést vet fel, elgondolkodtat. Nemcsak sci-fi kedvelőknek ajánlom, hanem azoknak is, akik szeretik boncolgatni a társadalmi problémákat.

***

KÖNYVADATLAP

***

Hugh Howey 

Siló

Disztópia/Regény/Sorozat része

576 oldal

Könyvmolyképző

Ha ​az élet üres, inkább semmilyen se legyen?

A Siló a túlélésért küzdő emberiség története.

Kegyetlenné és mérgezővé vált a kinti világ. Látni nem sokat lehet belőle. Beszélni róla pedig egyenesen tilos. Az emberiség maradványa egy föld alatti silóban él.

De mindig vannak olyanok, akik remélnek és álmodnak. Ők azok, akik veszélyesek, a lakók, akik másokat is megfertőznek az optimizmusukkal. Egyszerű büntetés vár rájuk.

Éppen azt kapják, amit akarnak: kimehetnek a silóból.

Miután az előző seriff egy borzalmas rituálé keretében elhagyja a silót, Juliette, a mélyben dolgozó gépész egyik pillanatról a másikra, teljesen megmagyarázhatatlanul a törvény fejeként találja magát. Újdonsült hatalmának birtokában, a régi hagyományokat a legkevésbé sem tisztelve Juliette egy sötét összeesküvés részleteit fedi fel.

Ha követi a nyomokat, akkor talán felfedheti az igazságot… vagy az utolsó élő embert is elpusztítja.

Valódi mestermű, felejthetetlen és megkapó történet, a televíziós sorozat regényalapja.

Fedezd fel a mélységeit!

Elolvasom >>

Edith Eva Eger: A ​balerina

Felkavaró olvasmány a túlélésról, reményről és kitartásról, Auschwitz borzalmairól. Egy lányról, aki először azért menekült meg a halál markából, mert táncolt Mengelének. Későbbi döntései pedig segítették, hogy túlélje mindazt, amit csak kevesen. Az élet diadala a krematóriumok kéményének árnyékában, Hitler mészárszékének borzalmában.

Ma életben maradtam. Holnap szabad leszek.

A regény előtörténete 

A balerina történetét egy másik könyvben ismertem meg: Edith Eva Eger: A döntés című memoárjában olvastam először arról, hogyan vesztette el szüleit és hogyan élte túl Auschwitzot, azzal a különbséggel, hogy ott történetének folytatását is megírta. A balerina a fiatalabb generációnak szól, nekik adja át az üzenetet, tanít arra, hogy ne legyél áldozat, több információt tartalmaz, jobban fókuszál a fiatal Edith érzelmeire, kapcsolatára a családjával.. Bárhogy bánik veled a világ, ne add fel, mert talán épp a következő perc, óra vagy nap hozza el számodra a megváltást. Mindig csak a mát kell túlélned, a holnap új lehetőségeket tartogathat számodra. Talán sokára jön el az a holnap, de mindig eljön, ha van erőd kivárni. Az élet M&M's cukorkái hamarosan a te tenyeredbe hullanak. Ez a te döntésed.  

Bár a bizonytalanság hozzátartozott az auschwitzi rettenethez és kínzáshoz, és mindennap azon kellett gondolkodnunk, nem ez-e az utolsó napunk, kíváncsivá is tett. A haláltáborban a reményem megmentett, akárcsak a mohó kíváncsiságom: Mi történik legközelebb?

Sok helyen tapasztalok előítéletet a holokauszt témában írt könyvekkel szemben. Sokan érzik úgy, csak hatásvadász történetek, egy olyan téma meglovagolása, ami garantálja az író sikerét. Nem tudom, ki milyen indokkal áll neki egy ilyen történet elbeszélésének, de azt hiszem, érdemesebb olyan történeteket választani, amit olyan ember írt, aki közvetlenül tapasztalta meg a szörnyűséget. Garantáltan beléd fog égni. Nem tudom, hogy a fájdalmam vagy a dühöm az erősebb, amiért mindez egyáltalán megtörténhetett. Azt sem, hogy Hitlerre vagy azokra az emberekre vagyok dühös, akik hagyták, hogy megtörténjen. A múlton már nem lehet változtatni, de ezek az elbeszélések itt maradnak mementóként és talán el is érik a céljukat.

Család, szerelem, Auschwitz

Nem könnyű elolvasni ezt a történetet, akkor sem, ha már volt egy sorvezetőm, A döntés. Ez az ifjúsági (YA) változat ugyanúgy kendőzetlenül tárja elénk azokat az eseményeket, amiket a fiatal Edit átélt, de egy kicsit bővített kiadásban. Tényszerű, nyers megfogalmazásával tárja elénk az eseményeket, bemutatva családja hétköznapjait, mesél arról, hogy tornászként az olimpiára készül, hogyan hiusulnak meg álmai, majd elvezet Auschwitzig. Nem kíméli az olvasót, nem szépít. Sokszor tömör mondatokkal mesél, ránk bízva, hogyan érezzünk. De azt is elmondja, hogy egy ilyen helyzetben az ember mibe kapaszkodhat. Az egyik legszebb szimbólum számomra a szardíniás doboz, amit a vöröskereszttől kapnak, de nincs mivel felbontaniuk. Mégis sikerül vele megmenteni az életüket. A legmegrázóbb jelenet, mikor hazatérve Kassa utcáin sétálva egy nő odaszúrja neki, hogy nem kellett volna hazajönnie.

A múltat soha nem tudom megváltoztatni. De egy életet megmenthetek: a sajátomat. Azt, amit most élek, ebben a becses pillanatban.

A felfoghatatlan

Az, amit ember ember ellen képes elkövetni. Széttörni álmokat, elárulni a barátait, szomszédait, csatlakozni egy olyan eszméhez, ami életeket követel. Felfoghatatlan, hogy ilyen sok emberben van vérszomj, rosszakarat, bosszúvágy vagy éppen gyávaság. Milyen könnyen hátat lehetett fordítani ezeknek a szerencsétlen embereknek, csak mert sárga csillagot viseltek. Görcsösen kerestem a segítő akaratot ebben a történetben, de csupán egy eldobott levelet fúj a szél a kiürített Kenyérmező járdáján, amit majd valaki megtalál és postára ad. Titokban, mikor senki sem látja.

Edit túlélte a haláltábort, férjhez ment, új életet kezdett, aztán megint átélte az üldözöttséget. Végül az USA-ban telepedett le, kemény munkával kereste meg a kenyerét, majd középkorú nőként úgy döntött, beül az iskolapadba és tanulni fog. Nemzetközileg elismert pszichológus lett, a poszttraumás stressz szindróma specialistája, hogy másokon segíthessen. Dönthetett volna másként, de úgy döntött 90 évesen, hogy itt hagyja a világnak ezt a történetet, hogy segítsen mindazoknak, akiknek szüksége van rá. Edit ma 97 éves, csodálatos nőnek tartom, hosszú, tartalmas élet áll mögötte, látta a pusztítást és úgy döntött, hogy ő építeni fog. Önmagát és másokat.

Az a döntésem, hogy olyan jól funkcionálok, ahogy csak tudok, hogy arra teszem fel az életemet, hogy másoknak segítsek, és minden tőlem telhetőt megteszek, hogy megemlékezzem a szüléimről, és azon dolgozom, hogy a haláluk ne legyen hiábavaló.

***

KÖNYVADATLAP

***

Edith Eva Eger
A balerina
Memoár|Ifjúsági|Holokauszt
232 oldal
Open Books

A ​második világháború idején a tizenhat éves Edit, a tehetséges balettnövendék bekerül a kassai elit leánygimnáziumba és egy olimpiára esélyes tornászcsapatba. Ráköszönt a szerelem is: megismeri Eriket, a mély érzésű, művelt és sportos fiút, akihez azonnal vonzódni kezd. Elkezd tisztába jönni saját értékeivel, nőiségével, érzelmeivel – éli a kamasz lányok egyszerre csodálatos és szorongást keltő mindennapjait, mígnem…a történelem mindent megváltoztat.

Egy éjjel két katona elhurcolja őt és családját. Semelyikük sem sejti, hogy útjuk egészen Auschwitzig vezet, és hogy Edit hosszú éveken át tartó, napi öt-hat órás edzései, a kitartása és balett-tehetsége az életét mentik majd meg.

Vajon min múlik, hogy ki kerül az életre ítéltek közé, és ki a halálsorra? Van-e döntési lehetőségünk akkor, amikor az egyetlen tét a túlélés? És mit tegyünk, ha túléljük, de körülöttünk minden és mindenki elpusztult?

Edith Eva Eger, A döntés és Az ajándék című nagy sikerű kötetek világhírű szerzője új könyvében az újrakezdés egyszerre felemelő és embert próbáló útját ábrázolja egy kamasz lány életében. Editet a legsebezhetőbb korban taszítják a történelem poklába, de szüntelen bizakodása, felelősségtudata, nem utolsósorban pedig a szerelembe és a szeretetbe vetett hite megnyitják előtte a túlélés kapuját. Története mindannyiunknak erőt adhat, mert arra tanít, hogy egy élhető jövő lehetősége még a legreménytelenebb helyzetekben is megcsillanhat.

Elolvasom >>

Lisa See: Tealevelek ​szárnyán

Kína egy távoli, de mesésen szép régiójában, Jünnanban a közelmúltban még éltek természeti törzsek, a civilizációtól érintetlenül, elzárt mivoltuk minden előnyével és hátrányával együtt. Ez a történet a 90-es években kezdődik, amikor még népviseletben jártak az akha törzs tagjai, és életük a szellemek jóindulata vagy haragja körül zajlott. A nők sokadrangúak voltak, a beteg újszülötteket, emberi seleteket pedig a hagyományaik szerint az apának kellett megölnie. Hogy egy akha tanuljon, pláne egy nő, ritkaságnak számított. 

Olvasás közben sokszor éreztem dühöt. Az akha törzs a legszegényebb, elmaradott népcsoport, gyakori az éhezés, a betegségek, mégsem hajlandóak a fejlődésre, akik mereven ragaszkodnak rituáléikhoz, hiedelmeikhez, a nők helyzetéhez - még maguk a nők is. Dühös voltam, amiért nem álltak ki magukért, elfogadták helyüket, beletörődtek saját értéktelenségükbe és a lányaiknak is ezt tanították, úgy bántak velük, hogy még álmodni se merjenek más jövőről.

Ha fiad születik,

Aludjon az ágyban,

Öltöztesd szép ruhákba,

És adj neki jádét játszani…

Ha lányod születik,

Aludjon a földön,

Adj rá egyszerű ruhákat,

És kapjon törött cserepet játszani…

Dalok Könyve (Kr. e. 1000–700)

Görcsösen kerestem a szeretet minden megnyilvánulásást. Első Fiú, Második Fiú, Harmadik Fiú és Leány. Családon belül nem használják a neveket, csupán ezeket a számomra érzelemtelennek tűnő megjelölések a család tagjaira. Li-yan történetét követjük végig Forráskút faluból, a Leányét, aki ki akar törni és jobb életet élni. Csang tanító segítségével elindul azon az úton, ami elvezeti az új élet felé. A hagyományok, tabuk, otthoni kötelességei, a szerelem és a tanulás között lavírozva nehéz dolga van, törvényszerű, hogy jön egy botlás, ami veszélyezteti terveit. 

Miközben Li-yan küzd a nehézségekkel, megismerjük Jünnan hegyeinek kincsét, a Puer teát. Lisa See kutatómunkájának köszönhetően bővíthetjük ismereteinket a teacserjék gondozásáról, a tea szedéséről, feldolgozásáról, az érlelési folyamatról, egészségügyi hatásáról és még az elkészítési módjáról is. Ezt egy csodálatos utazásként éltem meg, ösztönzött, hogy még több információt keressek, olvassak utána. Jünnan régóta bakancslistás hely számomra, rengeteg videót láttam erről a tartományról az elmúlt évek során.

Ez a könyv bepillantást adott, hogyan élnek és gondolkoznak az ott élő emberek. Megtudhatjuk, hogy Kínában mi történik a eltitkolt terhességekből származó gyerekekkel és a nemkívánatos lány újszülöttekkel. Hallottunk már róla, hogy amerikai hírességek ázsiai gyermekeket adoptálnak, de ennek az útját nem ismertük. Nevezzük inkább kereskedelmi folyamatnak, mert legtöbbször óriási összegek cserélnek gazdát. Láthatjuk, mennyire nem egyszerű a párválasztás az egy gyermekes politika hozta egyensúly megbomlása miatt. 

A Tealevelek szárnyán, szép, kerek történet, ami végül körbeér. Nem tudom szó nélkül hagyni, hogy a vége kicsit kapkodós, hirtelen lezárással sokkol, bár épp olyan gyorsan érkezik, ahogy a fejlődés elérte végül Forráskút faluját és környékét. Leginkább a történet szerkezete volt zavaró számomra. Lin-yan elbeszéléséből idönként átugrunk egy másodlagos narratívába, Haley - a Kínából örökbefogadott kislány - orvosi, pszichológiai vizsgálatainak jegyzeteire, levelezéseire, iskolai fogalmazásaira, később egyetemi levelezésére, majd a legvégén néhány oldal erejéig az ő elbeszélésére. Zavaró volt, de sok információt tartalmazott ez a narratíva, habár sokszor volt unalmas is, kevésbé informatív, mindössze töltelék jellegű. 

Összességében egy csodálatos utazás volt a regény, anyák és lányok kapcsolatáról, a női sorsról, egy ismeretlen etnikai kisebbség mindennapjairól, sorsszerű találkozásokról. Mindenképp ajánlom elolvasásra. 

„Nincs történet véletlen nélkül” 

***

KÖNYVADATLAP

***

Lisa See

Tealevelek szárnyán

Fejlődésregény

492 oldal

Libri

„Azt ​mondják, a mély fájdalom csupán az ember mély boldogságra való képességének tükörképe. Én ezt pont fordítva látom. Boldog vagyok, de egy részem mindig is szenvedni fog Yan-yeh elvesztése miatt. Ennyi év után ez az érzés olyasféle társsá vált, mint a gyermekkel élő barát. Táplált, és rákényszerített, hogy lélegezzek, amikor annyira könnyű lett volna feladni. A szenvedés tisztánlátást hozott az életembe. Talán a velem történtek az előző életemben elkövetett dolgok büntetései, talán a sors vagy a végzet okozta őket, vagy talán egyszerűen a természetes körforgás részei, mint a látványos, de rövid életű cseresznyevirágok tavasszal, vagy a lehulló levelek ősszel.”

Megrendítő felnövéstörténet egy fiatal kínai nőről, aki ősei csodálatos teatermesztési hagyományában találja meg élete célját.

A szigorú vallási elvek mentén élő és ősi módszerekkel dolgozó délnyugat-kínai hegyi közösség életét felbolygatja egy idegen érkezése. A faluban élő fiatal lány, Li-yan sorsa tragikus fordulatot vesz, és kénytelen elhagyni az eddig biztonságot és stabilitást jelentő közeget. A nagyvárosba érve új életet kezd, ám valami mély és belső kötelék örökre a szülőfalujához köti.

Haley szerető örökbefogadó szülőkkel nő fel Kaliforniában, ám kiváltságos gyermekkora ellenére nem hagyja nyugodni a származása, egyre a gyökereit kutatja. Amikor rátalál a puer teára és előállításának archaikus módszerére, úgy érzi, hazatalált, és most már csak a megfelelő kérdéseket kell feltennie, hogy megkapja a válaszokat…

Elolvasom >>