Valahol messze, egy poszt-apokaliptikus világban van egy falu, ahol az emberek felépítettek egy sokkal primitívebb közösséget, egy tökéletesnek vélt utópiát, remélve, hogy nem jut ugyanarra a sorsra, mint a nagy katasztrófa előtti. Mesék/énekek szólnak a múltról, intő jelként, hogy soha többé ne ismétlődjön meg a világégés.
Bár mind a négy kötet elbűvölt és magával ragadott Lois Lowry világába, a kedvencem a Valahol messze lett. Talán, mert leginkább Kirával tudtam azonosulni, a perifériára szorult lánnyal, akit kivet magából a társadalom, mert annyira más, mert annyira nem illik az átlagos, sablonos, etalonnak kikiáltott, tökéletes emberpéldányok közé. A maga fogyatékosságával már élnie sem lenne szabad, élete lázadás a törvények ellen. Makacs kitartása, lelkiereje, akarta, küzdelme olyan szimpatikus ismertető jegyek, amiket minden hétköznapi hős magán visel.
Lowry bemutatott négy disztópiája közül talán ez tükrözi leginkább a mai kegyetlen világ valóságát. Ha különbözöl, kiközösítünk. Farkastörvények uralkodnak: a gyengét eltapossák, az erősek pedig megszerzik mindazt, amit csak akarnak. Kivéve, ha a gyenge valamilyen különleges adottsággal rendelkezik, mint Kira. A regény egyik üzenete: légy bármennyire is más, mint a többiek, a művészeteddel, a kreativitásoddal kiemelkedhetsz a nyomorból, az átlagból, lehetsz ugyanolyan értékes tagja a társadalomnak, mint bárki más.
Kira létezése cáfol rá leginkább erre a szintén tökéletesnek hitt utópiának a működőképességére, hiszen éppen őmiatta kellett a törvényt megszegni, felülbírálni, majd szemet hunyni felette. Ő a porszem, ami, ha bekerül a gépezetbe, jelenlétével felborítja az eddig megszokott rendet. Ez az általános vélemény. De ha jobban belemerülünk a történetbe, láthatjuk, hogy bomlasztó elemek mindig is jelen voltak a társadalomban. Kira csupán ürügyként szolgál, a lehetséges konfliktus forrásaként.
Azért annyira nem reménytelen ez az utópia, és ezt Kira is érzi. Döntésével egyértelműen kiáll amellett, ami még menthető.
Rengeteg titok vár felderítésre. Sok itt a hazugság, a szemfényvesztés, a megtévesztés. Szinte kötelező elemei az utópiának, amik arra várnak, hogy jöjjön valaki és megtegye felfedezéseit, lázadjon és alapjaiban ingassa meg a rendszert. Ebben a harcban pedig társakat is kap Thomas, Jo és Matt személyében. Matt önzetlen kis figurája, hűsége, segítőkészsége, ragaszkodása megható. Kedves, szerethető karakterek, akik hiányozni tudnak a történet befejeztével.
A Valahol messze tipikusan az a regény, amitől fáj elszakadni. Lois Lowry annyira jó mesélő, olyan történetet tár elénk, amibe beleszeretsz. Világának ábrázolása olyan életszerűre sikeredett, hogy könnyedén bele tudod helyezni önmagadat és részévé válhatsz a sztorinak. A szereplők és a falu garantáltan tovább fog élni a képzeletedben azután is, hogy leraktad a könyvet.
***
KÖNYVADATLAP
***
Valahol, messze - sorozat része
Regény|Ifjúsági|Disztópia
200 oldal
Animus
A Föld ki tudja, melyik zugában, valamikor a jövőben él egy közösség, melyben annak, aki egyedül marad, akinek valami testi hibája van, nincs sok reménye a túlélésre. A sántikáló Kira serdülő lányként jut árvaságra, ám az Őrzők Tanácsa nem csupán megvédi az ellenségeitől, de szinte fényűző körülményeket is biztosít a számára, s egy igen fontos feladattal bízza meg. Mihez kezd a lány megbízatásával, melyet egyedülálló tehetségének köszönhet? – ezt meséli el az Emlékek Őre szerzője különös hangulatú, izgalmas történetében.
A regényt Az Év Legjobb Könyve díjjal tüntette ki az amerikai iskolai könyvtárak folyóirata, a School Library Journal.