.png)
Tény, hogy nagyon vártam a második részt, és amint sikerült beszereznem, minden más könyvemet félretéve vetettem bele magam a sztoriba. Vegyes érzéseim vannak, amibe belekerült némi csalódás is. A könyv feléig nem éreztem azt az izgalmat, amit vártam, nem ragadott magával a történet, unalmas és lapos volt. A lepukkadt szállóban egy kissé megrekedt a cselekmény.
Pozitívum, hogy megismerkedhettünk Adu és Süti történetével is, egy kicsit kerekebb képet kapva erről a maroknyi kölyökről, akik szembeszálltak az ellenséggel. Na de akkor is, az a 100 oldalnyi araszolás sokat elvett a lendületből, az események pörgéséből. Inkább a lelki oldalt ismertük meg, a szereplők vívódásait, ugyanazokat az információkat több szemszögből megrágva. Feleslegesnek éreztem Cassie szemszögéből is végigboncolgatni azt, amit Adu már elénk tárt.
Sok információt kaptunk, talán többet is a szükségesnél. Ezt a lezárás majd igazolni is fogja. Kissé szárazra sikerült a tálalás, valahol mindig éreztem, hogy most kapok egy morzsányit, de igazából nem erre van szükségem, nem ez az, ami igazán lényeges. Mintha maga Vosch parancsnok adagolná a dolgokat, közben persze semmi sem az, ami. Tökéletes altatás.
Voltak pontok a cselekményben, amiket fájlaltam. Rick Yancey kegyetlen húzásaival sem értek egyet. Elénk tár bizonyos dolgokat, eléri, hogy szimpatizáljunk vele, majd egyetlen vágással megfoszt tőle. Hú, nagyon nem értek egyet az ilyen George R. R. Martin-féle trükkökkel. Hogy milyen célt szolgálnak? Az érzelmek felborzolását, a feszültség fokozását? Nem jól sült el, talán éppen amiatt a 100 oldalnyi punnyadás miatt. Talán a vihar előtti csendet akarta jelképezni, de ahhoz éreznem kellett volna azt a felfokozott feszültséget, hogy lóg valami a levegőben, hogy történni fog valami. Na, ez elmaradt.
Aztán csak úgy megtörtént. Felpörögtek az események és az olvasó megkaphatta azt, amire várt, ami miatt kezébe vette ezt a könyvet. És a végén jött az az eszement csavar, hogy majd eldobtam a könyvet. Fogtam a fejem. Hogy miért? Mert az első kötet legelején az a mindig hitetlenkedő énem épp erre tippelt, aztán jól elaltatta a gyanúmat. Meg lettem vezetve. Zseniális húzás. Egy nagyon jó húzás, mert ezzel együtt lett tökéletes, így kerek a benne rejlő összes lehetőség, a miértek, a válaszok és az esetleges végkifejlet. Bár kissé szkeptikus vagyok a következő részt illetően. Hogy tudja még ezt fokozni, milyen ívet akar bejárni vele? Kíváncsi leszek a megoldásra.
Valamit mindig hiányoltam ebből a sztoriból. A többi földrészen mi történik? Gondolom, a vírus eljutott más kontinensekre is, de az amerikai írók tipikus gondolkodása, hogy a világ közepe, vagyis a világ maga az USA, és más nem is létezik. Értem én, hogy ott játszódik a sztori, de na! Senkit nem zavar ez rajtam kívül? Az ellenség vajon mindenhol ott van? Nem is tudom, miért feszegetem ezt a kérdést. Felejtsük el.
***
KÖNYVADATLAP
***
Végtelen tenger - Sorozat része
Regény|Ijúsági|Posztapokaliptikus
312 oldal
Cartaphilus
Az első hullám nyomán sötétség támadt.
A második hullámot csak a szerencsések élték túl.
A harmadikat pedig a szerencsétlenek.
A negyedik után egyetlen szabály maradt: ne bízz senkiben!
Az idegenek támadásának első négy hullámát szinte lehetetlen volt túlélni. A tizenhat éves Cassie magára maradt egy sivár, szinte üres világban, ahol a kevés túlélő életét a bizalom hiánya csak még kilátástalanabbá teszi. Miközben a gyilkos ötödik hullám végigsöpör a bolygón, Cassie-nek nincs más választása: igyekszik megakadályozni, hogy a megszállók végleg kiirtsák az emberi fajt.
Az idegenek táborának felrobbantása után barátaival átmenetileg egy omladozó szállodában húzzák meg magukat. A kis csapat másik menedéket keres, ahol átvészelhetik a közeledő telet. Egy napon váratlan látogató érkezik. A nyomában pedig ott lihegnek a gyilkológépnek kiképzett idegenek…
Cassie mellett új hősnő is feltűnik: a megtörhetetlen Adu, aki küldetése során az idegenek vezérének, Voschnak a csapdájába esik. Mindkét lány erejét és kitartását megsokszorozza, hogy a kegyetlen összecsapások közepette meglepő módon erős érzelem bontakozik ki bennük egy-egy társuk iránt. Tetteiken múlik, hogy mit hoz a jövő – életet vagy halált, reményt vagy sötétséget, szeretetet vagy gyűlölködést.
„A Végtelen tenger lenyűgöző folytatása, mondhatni továbbfejlesztése a trilógia kitűnő nyitókötetének.” – USA Today