.png)
Cikksorozatom első részénél kaptam egy hozzászólást, hogy szerepeljen benne Alice Hoffman is a tanácsaival. Akkor fogalmam sem volt róla, ki lehet az írónő, igazából nem mondott semmit a neve. Az elmúlt hetekben alapos kutatómunkával, ismerkedtem meg a munkásságával és okozott némi meglepetést egy-egy művével, amit, ha máshonnan nem is, de a TV képernyőjéről ismerhettem.
Érdekességek:
- A Stanford Egyetemen bölcsészként tanult, majd kreatív írói tagozatán MA diplomát szerzett.
- Amíg az egyetemen tanult, At the Drive-In c. novelláját publikálta a Fiction magazinban. Ted Solotaroff, az újság szerkesztője felvette a kapcsolatot Hoffmannal, és arról érdeklődött, van-e már regénye. Hoffman ennek hatására kezdte írni első regényét. A Property Of 1977-ben került kiadásra.
- 45 évesen mellrákot diagnosztizáltak nála. Miután legyőzte a betegséget a cambridge-i Mount Auburn Kórházban, a kórházzal karöltve megalapította a Hoffman Breast Centert. Megírta Surviving Lessons c. könyvét, melynek teljes bevételét a kórháznak adományozza.
- Olyan híres történeteket köszönhetünk neki, mint pl. a Hetedik mennyország, Átkozott boszorkák c. regényéből film is készült.
"A regény akkor kel igazán életre, amikor a karakterek már annyira élőek, hogy elkezdik meghozni a saját döntéseiket. A folyamat annak megtalálásáról szól, hogy mi is valójában a történet."
Írói tanácsok:
1) Miért
Azért írok, mert nem tudok nem írni. Megvan az a tündérmese, amiben a szalmát arannyá változtatták? Számomra ez ilyen érzés. Ha nem csinálom, egy szalmaszál szintjén érzem magam. De ha megvan az ötlet és művészetté, történetté tudom fejleszteni, úgy érzem, hogy elértem valamit.
2) Hogyan
Ha van lehetőségem, megpróbálok a nap korai óráiban írni, amikor az érzékeim még nincsenek túlhajtva. Olyan módszerekkel próbálkozom, amik még számomra is rejtélyesek. Jegyzeteket készítek random információkról: szereplőkről, nevekről, helyszínekről. És egyszer csak eljutok arra a pontra, amikor már van egy "körvonalam", egy minitörténetem, amit el tudnék mondani.
3) Nyomás
Mostanra a dolog sokkal nehezebbé vált, mert az írók határidőkben gondolkodnak. Az egyetemi programomban inkább egy ellenkultúrában gondolkodtunk, és egy kiváló történet megírására és az olvasók lenyűgözésére fektettük a hangsúlyt. Annyira tanulságos volt! Olyan út volt, mely felszabadított. Ha a kiadás határidejében gondolkodom, talán soha nem írom meg a Galambok őrizőit. Nagyon sok munkám volt vele, rengeteget vitatkoztam benne magammal. Úgyhogy nem gondoltam arra, milyen keveset tudok. Egyáltalán nem gondolkodtam. Csak írtam. És teljesen a szívemből jött.
4) Túlélő
A rák túlélőjeként nagy szükségem volt az írásra. Úgy merültem az írásba, mint egy olyan helyre, ahová elmenekülhetek, elvonulhatok a valóság elől. Elkezdtek jobban vonzani a túlélés és az emberiség témái, és az, hogy az ember hogyan vezeti az életét.
5) Varázslat
Az az ötlet, ahogy a varázslat és a realitás összefonódik, nagyon magával ragadott. Long Island munkásosztálya között éltem, Queens peremén, szóval az egész nagyon materiális volt. Minden ház ugyanolyan volt. Nem voltak fák. A senki földje volt. A legkevésbé varázslatos hely volt a világon. És mégis mágikusnak éreztem. Ha mágikusnak tudsz tekinteni egy ilyen helyet, minden hely megtelik varázslattal.
6) Tanács
Vigyázz, hogy kinek mutatod meg az írásodat! Nagy híve vagyok az író programoknak és műhelyeknek, de nem hallgathatsz mindenki szavára. El kell döntened, kiben fogsz megbízni. Elsősorban magadban.
7) Olvasás és írás
Számomra az írás szolgálja azt a célt, amit valaha az olvasás. Mindig is úgy találtam, hogy az olvasás megmentette az életemet, mert azt a helyet jelentette, ahova elmenekülhettem. Úgy érzem, állandóan elmenekülök a hétköznapi életből, az írás ehhez képest egy eksztatikus állapot. Olyan, mintha lebegnél, mert nem vagy jelen. Megtapasztalsz egy magasabb síkot.
"Általában azt mondják az írónak, írj arról, amit tudsz, de én ebben nem hiszek. Arról kell írnod, amit érzel."