Nehéz egy olyan könyvről véleményt mondani, ami végül is egy mitológia-gyűjtemény, amelyben szereplő összes történetet ismerjük már. Mégis más, mint a többi száraz anyag, habár a hangvételét tekintve Gaiman igyekezett megőrizni annak a látszatát, hogy ez egy rég elfeledett kötet a könyvespolcodon, amit vastag porréteg fed, mégis könnyen emészthető olvasmány.
Istenek, ó ti balgák, csalfák, botor lények, hát hisztek még önnön nagyszerűségetekben? Mire jó a hatalom, az erő és halhatatlanságotok, ha minden múlandó. Ha mind az, ami most még a tiétek, később saját pusztulásotok eszköze lesz?
Talán azért is kedvelem annyira az északi mitológiákat, mert szépen kirajzolódik bennük az istenek gyarlósága, és emberszerűsége. Nem véletlenül Loki a kedvencem, aki az egyik legőszintébb alak ármányossága ellenére. Loki az, ami. Tudjuk róla, hogy mézes-mázos természete mögött mindig rideg mesterkedés, számítás rejtőzik, és ezt tudják az istenek is. Az istenek, akik kicsinyesek, ostobák és kegyetlen bosszúállók. Loki mellett Odint kedvelem még, aki képes volt áldozatokat hozni, az ő története azért is fogott meg, mert a tudásért, bölcsességért tenni is volt hajlandó, nem csak elvenni.
Loki pedig nem volt ugyan kifejezetten gonosz, de azt sem lehetett állítani, hogy a jóért harcol. Loki… bonyolult lélek volt..
Kedvenc történetem Asgard falainak megépítése volt. Eléggé ambivalens érzéseket keltett bennem, az óriásnak szurkoltam, hiszen ő elvállalt egy feladatot, amit véghez is vitt volna, ha az istenek nem avatkoznak közbe. Nem volt miért kedvelnem őket, egyedül Loki mesterkedésein mosolyogtam, de igazságérzetem az óriáshoz húzott, akit kihasználtak és becsaptak.
Nem tetszett ez a kíméletlen világ, ez az "erősebb győz" farkastörvény, mikor azt gondolnád, hogy az istenek fölötte állnak az ilyen praktikáknak, hogy ők ettől sokkal nemesebbek tetteikben és gondolkodásukban is. Ez csak a képzelet, és ezt cáfolva Gaiman nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy bemutassa, mennyire emberiek ezeknek a mítoszoknak a nagy alakjai. Cselekedeteik, gondolkodásmódjuk mögött mindig az önös érdek állt, olykor nehéz volt hinnem Odin bölcsességében is, aki szintén játékszerként tekintett minden Asgardon kívüli teremtményre. Talán egy kicsit túlzott az író a főisten alakjában, de határozottan azt az érzést kelti, hogy Odin, akár a többi isten, hasonlatos a mai kor embereihez, vezetőihez, és ez a párhuzam kétféleképpen is elsülhet az olvasó moráljától függően.
Álruhában jár, hogy olyannak lássa a világot, mint amilyennek az emberek látják. Amikor köztünk jár, magas férfi alakját ölti magára, köpenyt és kalapot visel. Két varjút tart, Huginnt és Muninnt; nevük jelentése Gondolat és Emlékezet. A madarak ide-oda repkednek a világban, hírekre vadásznak, és elhozzák Odinnak minden dolgok ismeretét. A vállára ülnek és a fülébe suttognak.
Függetlenül attól, hogy Gaiman megszállott rajongója az északi mitológiáknak, úgy gondolom, ez a gyűjteményes kötet, amit egybefüggő mesévé szőtt a különálló történetekből, az ő munkásságát ismerve inkább egy biztonsági játék. Túl sok kockázatot nem vállalt vele, már meglévő anyagból dolgozott, nagyon nem tudott mellényúlni. Azt mondom, hiszek neki és támogatom szándékában, hogy minél több emberhez el kell juttatni és megismertetni velük ezeket a mítoszokat, melyeknek ő megszállott rajongója.
Az Északi mitológia egy novellás kötet, amit a kedvenc fotelomban ülve, téli estéken egy bögre forró tea társaságában olvasok legszívesebben. Összefűzött mesék sorozata, mely Neil Gaiman fantasztikus mesélő stílusában élvezhetünk. Nem nehéz elképzelni a régi idők vikingjeit, ahogy a tűz körül ülve mesélik ezeket a mítoszokat. Meg van az a jelenet A 13. harcosból? Valami olyasmi jelenik meg lelki szemeim előtt.
Kíváncsiak vagytok rá, honnan származik a költészet? Honnan vannak a dalok, amiket énekelünk, és a mesék, amiket mondunk? Feltettétek magatoknak valaha a kérdést, hogy lehet, hogy egyesek nagy, bölcs és szép álmokat álmodnak, és ezeket az álmokat történetek és versek formájában átadják a világnak, hogy addig énekeljék és újrameséljék, amíg a nap felkel és lenyugszik, amíg a hold telik és fogy? Eltöprengtetek valaha azon, egyesek miért írnak szép dalokat, verseket vagy meséket, mások meg miért nem?
***
KÖNYVADATLAP
***
Neil Gaiman
Északi mitológia
Ifjúsági
208 oldal
Agave Könyvek
Egy új klasszikus: a jól ismert skandináv mítoszok a történetmesélés nagymestere, Neil Gaiman elképesztő átiratában.
Az ősi történetekből Gaiman regényszerű ívet kovácsol, kezdve a kilenc világ legendás megteremtésével, majd sorra veszi a félistenek, törpék és óriások tetteit. Például Thor pörölyének ellopását, aki ezután kénytelen nőnek öltözni – ez az ő szakállával és étvágyával nem kis feladat –, és úgy visszalopni. De elmeséli a legmeghatóbb történetet is, amikor Kvasir, a legbölcsebb isten véréből megfőzik azt a sört, amely aztán létrehozza a költészetet. A számtalan kaland Ragnarökkel, az istenek alkonyával, új idők és emberek születésével zárul.
Gaiman keze alatt a régi poros mítoszok újra élettel telnek meg. A regény mesteri és szellemes prózája kiemeli az istenek versengő énjét, megmutatja hajlamukat arra, hogy átverjenek másokat, és őket is átverjék, valamint megismerteti az olvasót azzal a tulajdonságukkal, hogy a szenvedélyt mindig hagyják felülkerekedni a józan eszükön.