.png "Emma Donoghue: A cafka")
Lehangoló és nagyon sötét. Aki ezt a könyvet a kezébe veszi, annak számolnia kell vele, hogy nem egy vidám történetet fog olvasni. Mary Saunders a XVIII. század egyik hírhedt alakjaként vonult be a történelembe, aki alig 16 évesen bitófán végezte. Emma Donoghue-t az ő története ihlette, bár amit a korabeli gyilkosság köré szőtt, kitaláció, ennek ellenére szép számmal szereplenek valós személyek is a regényben.
A szegénység egészen más állapot, ezt Mary is tudta.A szegénység az, amikor az ember pőre teste kilátszik a lyukas ruhájából.A szegénység az, amikor egy csipet teát heteken át főznek ki újra és újra, amíg egészen vízszínű nem lesz. Amikor az ember összeroskad az utcán.
Korrekt korhűség, szándékos túlzásokkal
A korabeli Anglia szépen lett ábrázolva: ködös, nedves, rideg és élhetetlen. Érezni azt a küzdelmet, ami az életben maradásért folyik, a társadalmi elhatárolódás, a szegénység, nélkülözés és a betegségek miatt. A mai világból visszatekintve abba korba, kicsit hihetetlennek, felfoghatatlannak és emészthetetlennek tűnik. Az emberiség egyszerűsége, műveletlensége szinte arcul csapja az olvasót, szinte nem is kételkedik benne, milyen könnyen és gyorsan el lehet jutni a bitófára, kiszorulni a társadalom peremére, és ha egyszer oda jutott valaki, nincs visszatérés. Kegyetlen világba kapunk betekintést Donoghue által, bár úgy érzem, néhol szándékosan utazik a hatásvadász kifejezésmódra, mi által érthetőbbé szeretné tenni, hogyan jut el egy fiatal lány a romlásba. Túl kegyetlen, túl egyszerű és túl gyors. Nincs megértés, nincs szeretet, az emberek mintha szív nélkül élnének és közönnyel tekintenének a világra. Számomra nem elfogadható Mary zuhanása, nekem túl kevés volt az előtörténete, az életkörülmények, ami az első botlásához vezettek. Túl bugyuta kis teremtésnek lett ábrázolva, bár ki lett hangsúlyozva, mennyire kiváltságos helyzetben van, amiért iskolába járhat. A szándék, hogy éppen a kiváltságos helyzete és a kicsit jobb lét megléte miatt lett volna elégedetlen sorsával, csak nagyon döcögősen jött át. Kicsit túlmagyarázott, helyenként pedig kevés volt az indok a sorsforduláshoz.
– Te nem bírtál megelégedni a sorsoddal úgy, ahogy mindenki más ezen a földön, igaz-e? Hiába igyekeztelek tisztességesen nevelni, hiába volt a sok munka, te eladtad magad, a világ legaljasabb mesterségét választottad. Egy szalagért! – Olyan megvetően köpte a szót, mintha egy bűn neve volna. – Egy ilyen olcsó, piszkos kis fényűzésért! Hát ennyit érsz te? Ez a te árad?
Nincs helye érzelgősségnek, maradj életben
A karakterek ridegek és szívtelenek. Mintha a mély érzések és a szeretet hiányzott volna az akkori emberektől. Őszinte érzések, empátia csak alig akadt. Doll karaktere akár még szerethető is lehetett volna, de túl halványra és érdektelenre sikeredett. Szerette Maryt, de ezt szinte alig nyilvánította ki, a szeretete mögötti érzéseket nem láttam, nem éreztem, nem hittem el. Úgy általánosságban is elmondható, hogy a karakterek nem szerethetőek, túlságosan tárgyilagosak, szubjektívek, ridegek, viszont kellően elhatárolódnak egymástól. Maryvel nem lehet azonosulni, sem megérteni, ami ezért is hiba, mert egy ilyen könyv megírásánál elvárás, hogy a főhős tettei, útja, döntései, érzelmei valahol elfogadhatóak legyenek.
Mégis, miért tetszett a könyv? Mert hatással volt rám, mert felpiszkált, elgondolkoztatott, és mert belerántott egy másik világba az írónő. Néha felidézte Zola Nanájának világát, bár ez a könyv sokkal sötétebb és a végkimenetele is mélyebb mocsárba rántja magával az olvasót, hogy szinte fuldokol a nyomasztó érzéstől.
Mégis, miért tetszett a könyv? Mert hatással volt rám, mert felpiszkált, elgondolkoztatott, és mert belerántott egy másik világba az írónő. Néha felidézte Zola Nanájának világát, bár ez a könyv sokkal sötétebb és a végkimenetele is mélyebb mocsárba rántja magával az olvasót, hogy szinte fuldokol a nyomasztó érzéstől.
***
KÖNYVADATLAP
***
A cafka
Regény/Igaz történet alapján
480 oldal
Alexandra Kiadó
A tizennégy éves Mary Saunders a 18. századi londoni szegények vigasztalan életét éli, ám rettenetesen sóvárog egy jobb élet és az azzal járó pompa után. Egy vörös szalag olyannyira megigézi, hogy áruba bocsátja érte egyetlen vagyonát: a testét. Prostituáltként London nyomorúságos negyedébe kerül, s kitanulja az ősi mesterséget. Végül mégis úgy dönt, felhagy bűnös életmódjával, és szolgálólányként falura költözik. A becsvágyó, tekintélyellenes Mary azonban nem tud szabadulni sötét vágyaitól, és keserűen gyűlöl mindenkit, aki birtokában van a jobb életet jelképező finom holmiknak. Szabadság iránti vágyáról sem képes lemondani, s mindez együtt baljós végzetet ígér…