Az egyik legerősebb kötelék, ami a kedvenc történeteinkhez láncol bennünket, az érzelmi szál. Amikor befejezed a könyvet és egyszerűen csak nem tudsz továbblépni az utolsó oldal után, az írónak sikerült a földhöz vágnia - innen ismerszik meg egy potenciálisan jó mű. Ha valaha is gondolkodtál azon, hogyan érhetnéd el ezt, íme a legjobb módszertan:
- Érd el, hogy az olvasó kötődjön a főszereplődhöz. Juttasd el a főhőst a céljáig úgy, hogy már csak egy hajszál válassza el annak elérésétől. Akkor csinálod jól, ha az olvasó már-már jobban akarja azt a valamit, mint maga a főszereplő.
- A főhős kövessen el egy olyan botlást, ami után döbbenten megáll és megkérdőjelezi önnön létjogosultságát. Amíg így tesz, az olvasók visszafojtott lélegzettel várnak.
- Kínozd meg a karaktert tűrőképessége csúcsáig, majd egy picit tovább.
- Amikor a karaktered elsüllyed a gödörben, össze kell kapnia magát és visszamászni. Ezzel a motívummal okot adhatsz az olvasónak, hogy higgyen a karakterben.
- Rejts el a könyvben egy sor kételyt, hogy azon agyalhassanak, "mi lesz, ha...?" és "mi lesz ezután?".
- Amikor a főhősöd elveszít valamit (egy csatát, egy fontos emléket, önmaga egy darabját), kapnia kell cserébe valamit, legyen szó jó vagy rossz dologról.
- Emeld meg a téteket. Aztán emeld magasabbra.
- Ne érezz kényszert arra, hogy megölj egy karaktert (különösen ne azért, hogy azzal érzelmeket válts ki az olvasóból). A karakter halálának a történetet kell szolgálnia, nem a sokk-faktort. Mint bármi mást is a történetedben, csak akkor tedd meg, ha meg kell történnie és nincs lehetőség megkerülni.
- Mi a legrosszabb, ami megtörténhet a könyvben? Történjen meg. Csak győződj meg róla, hogy az olvasód nem veszíti el a reményt.
.png)