.png)
Franciska Reinman körinterjújában feltett kérdésekre válaszoltam ebben a bejegyzésben. Mivel éppen aktuális témával keresett meg, örömmel ültem neki megírni a bejegyzéseket. NaNo-s regényemnél az E/3-t választottam, mivel sok karakterrel dolgozom és úgy tűnik az utóbbi évek E/1-es történetei miatt jócskán kijöttem a gyakorlatból. Tulajdonképpen, amiket itt most leírok, már az elmúlt hetekben megfogalmazódtak bennem, de egyetlen szavam sem szentírás, csupán személyes tapasztalat, illetve vélemény.
Szerinted mitől működik jól egy narrációs technika?
Válaszodban kitérhetsz személyes preferenciákra, hogy szívesebben olvasol E/1 vagy E/3 személyben írt műveket, jobban szereted a jelen- vagy a múltidejű megfogalmazást? Íróként számodra melyik esik jobban kézre? Mik az egyes módszerek előnyei és buktatói? Milyen tanácsod lenne egy új történet elején álló írónak, mit vegyen figyelembe a narráció megválasztásánál?
Mielőtt megválaszolnám a kérdést, fontos kiemelnem, hogy a narrációs technikák csupán eszközök az írói folyamatban. Arra szolgálnak, hogy az író perspektívát adjon a művének, meghatározzon egy nézőpontot, amit már az is nagyban befolyásol, mit akar láttatni az olvasóval. De attól, hogy valaki az egyiket vagy másikat használja, még nem lesz szükségszerűen jobb vagy sikeresebb író, mindössze más-más hangvétellel tálalhatja történetét.
Egy narrációs technika működését nagyban befolyásolja az, hogy mennyire mozog benne otthonosan az író. Gondolj csak bele, nem véletlen, hogy egyre népszerűbbek az első személyben írt történetek, hiszen hétköznapi, mindennapi életünkben is aktív használói vagyunk. Az E/1 lényege, hogy egy-egy adott szereplő nézőpontjából mutassuk be a történetet, akik általában aktív résztvevői is annak. A közvetlenebb hangvétel által könnyebben fejezzük ki magunkat és gyorsabban beletalálunk a történetbe, ezzel magunkhoz ragadva az olvasó figyelmét. A megfelelő módszerekkel könnyebben érzékeltethetjük a mesélő véleményét, érzelmi világát, vívódásait. Ez egyben be is korlátoz minket: csak azt látja az olvasó, amit az elbeszélő is, az ő véleménye válik meghatározóvá, és hacsak nem Isten az illető, nem biztos, hogy csupán az ő meglátásai is hitelesek lehetnek. A központi szereplővel az olvasó szükségszerűen azonosulni fog, ami ugyanúgy kiválthat belőle erős vonzódást, mint unszimpátiát.
Az E/3-ban való íráshoz viszont nagyobb gyakorlat szükséges, és itt az író előnyére válhat az olvasottság is. Gondolok itt a klasszikusokra: ha megnézed, a régi időkben többnyire harmadik személyben írtak az írók, ez volt a standard forma. Tulajdonképpen a legkiemelkedőbb mai művek közül zömével E/3-ban írtakat találsz. Példaként lehet mondani George R. R. Martint, Rowlingot, de a sort a végtelenségig lehetne folytatni. Nyilván vannak kivételek is. A harmadik személyben való narratíva viszont bonyolultabb: az író kívül helyezi magát a történeten, ezzel olyan szintre emelkedve a saját műve fölött, amivel sokkal teljesebben látja a külvilágot, jobban ismeri és érti annak szabályait, mégsem tud teljesen azonosulni a cselekmény szereplőivel. A nagyobb hatalom ezért nagyobb felelősséggel is jár: külső szemlélőként kell úgy ábrázolni a szereplőket, hogy nem tudod teljesen átérezni örömüket, szerelmüket, gyötrődésüket.
Összességében azt gondolom, amelyik alkotó az E/1-et választja, a könnyebbik út mellett dönt. Gondolok ilyenkor magamra is. Változnak a trendek, aminek egyik oka, hogy kevesebbet olvasunk. Nincs rá időnk, energiánk, a külvilág zizegése elvonja a figyelmünket, az E/1-ben írt művek pedig könnyebben befogadhatóak. Magam is ehhez a trendhez igazodom, bár legelső műveim mind-mind E/3-ban íródtak, csak később váltottam E/1-re. Könnyebben boldogulok egy ilyen hangvételű történettel, mert bevallom, az E/3 nekem is igazi kihívást jelent. Mégis egyre inkább kacsintgatok a harmadik személyben való mesélés felé, mert hiába bonyolultabb, egyszerűen sokkal több lehetőség van benne. Valahol olvastam egy szerkesztő tollából, hogy már nem igazán népszerűek ezek a művek - ezzel nem feltétlenül értek egyet. Olvasói szemmel nézve ez inkább korosztály- és igényfüggő. Szívesen olvasok E/1-ben, de jobban szeretem a kidolgozottabb E/3-at.
Egy kezdő írónak azt tanácsolom, próbálja meg az E/1-et. Egy egyszerűbb történetnél teljesen megállja a helyét ez a perspektíva is, könnyebb bemutatni a főszereplőket, érzelmileg mélyebb történetet lehet vele alkotni. De ha fejlődni akar és komoly íróvá szeretne válni, aki meg akarja hódítani a világot, célozza meg az E/3-at. Nehezebb dolga lesz, az tény, de ha a történet megszületése után időt szakít a világ megalkotására is, és kellően kidolgozza a művét, meglesz az eredménye.