.png)
Ha az érzések összetettségére gondolok, gyakran szembesülök azzal a ténnyel, mennyire behatárolt a beszédünk. Vannak dolgok, amiket egyszerűen nem lehet kifejezni, olyan érzések, megtapasztalások, amik egészen egyediek és sokszor megismételhetetlenek. Véleményem szerint a jó író egyik ismérve, hogy tisztában van a nyelv korlátaival, mégis megpróbálja szavakba önteni a megfoghatatlant.
A fogalomalkotás az ember talán legősibb képessége, ami végülis kifejlesztette szókészletünket, nyelvünket, a kommunikációnk alapjait. Maga a fogalomalkotás jelenleg is működik a szlengben, de afelől senkinek ne legyenek kétségei, hogy a szleng sem fedi le az érzelmi mélységünket.
John Koenig német filmrendező megpróbált kifejezéseket találni a megfoghatatlan érzelmekre, ehhez más-más kultúrák élő és holt nyelveit tanulmányozza. A Homályos Szomorúságok Szótárában kb. 10 éve gyűjti az új fogalmakat, melyeket talán nem használunk a mindennapi beszédben, mégis azt az érzést keltik bennünk, hogy összetett érzéseinkkel nem vagyunk egyedül, sőt, azok tesznek minket emberekké. Az alábbiakban az ő szótárából olvashattok egy csokorra valót.
A videóhoz magyar felirat elérhető!
A videóhoz magyar felirat elérhető!
1) Sonder: Az a megvilágító érzés, hogy minden egyes körülötted élő embernek, hozzád hasonlóan, megvan a maga eleven és összetett élete.
2) Opia: Az a zavaros és intenzív megtapasztalás, amikor valakinek közvetlenül a szemébe nézel, ami egyszerre érződik támadónak és törékenynek.
3) Monachopsis: A halvány, de kitartó érzés, hogy nem ott vagy, ahol lenned kell, mintha nem illenél a környezetedbe.
4) Énouement: Annak keserédessége, hogy megérkeztél a jövődbe, látod, hogyan alakulnak a dolgaid, de nem vagy képes elmondani a múltbeli önmagadnak.
5) Vellichor: Az antikváriumokban, régi könyvesboltokban tapasztalt furcsa, ösztönös bölcsesség
6) Rubatosis: Amikor hirtelen elkezded hallani a saját szívverésed, és ez egyfajta nyugtalanító éberséggel tölt el.
7) Kenopsia: Egy olyan hely hátborzongató és elhagyatott atmoszférája, ami általában dugig van emberekkel, de most elfeledve és némán áll.
8) Mauerbauertraurigkeit: A megmagyarázhatatlan késztetés, hogy eltaszíts magadtól embereket, még a közeli barátokat is, akiket egyébként kedvelsz.
9) Jouska: Az elméleti beszélgetés, amit kényszeresen lejátszol a fejedben újra és újra.
10) Chrysalism: Az a cseppfolyós nyugalom, amit akkor érzel, amikor lakáson belül vagy, miközben odakint vihar tombol.
11) Vemödalen: A frusztráció, amit egy olyan csodálatos dolog lefényképezésekor érzel, amiről már ezer és ezer azonos fotó készült.
12) Anecdoche: A beszélgetés, amiben a többi fél mondja a magáét, de rád senki sem figyel.
13) Ellipsism: Az aziránti elkeseredettség, hogy talán sosem tudod meg, egy adott esemény végül hogyan alakult.
14) Kuebiko: Az értelmetlen erőszak utáni kimerültség érzése.
15) Lachesism: A vágy, hogy valamilyen katasztrófa sújtson - például vágyni arra, hogy túlélj egy repülőgép balesetet vagy elveszíts mindent egy lakástűzben.
16) Exulansis: A hajlam, hogy feladd egy számodra lenyűgöző tapasztalat körülírását, mert senki sem képes veled azonosulni.
17) Adronitis: Belefáradni abba, hogy valakit megpróbálj teljesen megismerni, kiismerni.
18) Rückkehrunruhe: Az érzés, amit akkor tapasztalsz, amikor hazaérkezel egy magával ragadó utazásról, és az arról szerzett emlékek már kezdenek is halványulni.
19) Nodus Toilens: Amikor ráébredsz, hogy az életed történetének többé már semmi értelme sincs.
20) Onism: Az aziránti frusztráció, hogy be vagy zárva egy testbe, ami korlátozza az elméd szabadságát.
21) Liberosis: A vágy, hogy kevesebbet kelljen törődnöd a mindennapi dolgokkal.
22) Alzschmerz: Amikor újra szembesülsz a régi problémáiddal, amik korábban mindennaposak voltak - a szokásos unalmas hibákkal és szorongásokkal, amik éveken át gyötörtek.
23) Occhiolism: Ráébredni a saját nézőpontod jelentéktelenségére.