.png)
Többször utaltam már rá, hogy egy bármilyen történet szereplői akkor válnak hitelessé, ha nem tökéletesek. Maguk a tökéletlenségek tesznek minket emberré, ennél fogva mi sem természetesebb, minthogy szereplőnknek olyan gondolkodásmódod adjunk, ami kissé eltérő a hétköznapitól. Az ilyen torzult gondolkodásmódokkal könnyen alkothatunk rejtélyes és feltűnő, esetleg kicsit szerencsétlen karaktereket, észjárásuk nem egy konfliktus kiváltója is lehet a történetedben.
Íme 15 a legszélsőségesebb gondolkodásmódok közül:
Szűrés: A karakter csak a negatív részletekre koncentrál és felnagyítja azokat, miközben kiszűri a szituáció minden pozitív aspektusát.
Polarizált gondolkodásmód: Minden fekete vagy fehér, jó vagy rossz. Valaki vagy tökéletes vagy egy csődtömeg. Az ő szemében nincs középút.
Túlzott általánosítás: A karakter messzemenő következtetéseket von le egy-egy nüanszból vagy egyetlen eseményből. Ha egyszer valami rossz történik, szerinte az újra és újra ismétlődni fog.
Gondolatolvasás: Tudja, hogy ki mit érez és miért cselekszik úgy, ahogyan, mindezt anélkül, hogy az illetővel akár egy szót is váltott volna. Megérzi, ki mit érez iránta.
Katasztrofizálás: A karakter mindenhol problémákra számít. Tudomására jut egy akadály megléte, és máris jönnek a "Mi van, ha" kérdések. Mi van, ha bekövetkezik a katasztrófa? Mi van, ha épp veled?
Személyeskedés: Amikor azt hiszi, hogy minden ember az összes cselekedetével valamiképpen őrá reagál. Viszonyítgatja magát a többiekhez, megpróbálja besorolni, ki okosabb, jobb, stb.
Túlzott kontroll: Amikor a szereplő túlzottan merev, a sors áldozataként és bajbajutottként kezeli saját magát. A saját életében történt sorscsapások miatt felelősnek érzi magát mások jólétéért.
Az egységesség tévhite: A karakter bosszúsnak érzi magát, mert ő pontosan tudja, mit kellene tenni, de senki sem ért vele egyet.
Hibáztatás: Amikor másokat tesz felőelőssé a saját fájdalmáért, vagy magára veszi minden probléma kiváltójának szerepét.
Ítélkezés: A karakternek van egy sereg olyan szabálya, ami szerint mindenkinek élnie kellene a környezetében. Ha ezeket valaki áthágja, arra megharagszik, és bünteti magát, ha ő nem tartja magát hozzájuk.
Hamis önazonosítás: Amikor a karakter tévesen azonosítja magát az érzéseivel. Amikor bután érzi magát vagy unatkozik, akkor valójában ő maga a buta és unalmas.
A változás téveszméje: A karakter azt hiszi, hogy az emberek az ő kérésére vagy befolyására megváltozhatnak. Azért próbál rájuk hatni, mert azt hiszi, mások befolyásolják az ő boldogulását.
Címkézés: Amikor egy-két tulajdonság alapján megbélyegez másokat, általában negatívan.
Önigazolás: Amikor a karakter folyamatosan bizonygatja a saját véleménye és cselekedetei igazát. Elképzelhetetlen, hogy ő rossz legyen, és ezt nap nap után hangoztatja is.
A megdicsőülés tévhite: A karakter arra számít, hogy ha feláldozza vagy elhanyagolja magát, megdicsőül, mintha ezzel jó pontokat szerezhetne valakinél. Csalódottnak érzi magát, amikor kiderül, hogy ez mégsem így van.