Hova tűntek a csillagok?
Minden mindenre hatással van
Mi itt, kis hazánkban azt gondoljuk, hogy magyar sajátosság, hogy a jól működő dolgokat kihúzzák alólunk, ellehetetlenítik működésünk, imádjuk szidni a mindenkori rendszert, ki-ki vérmérséklete szerint, és mivel mereven elhatárolódok a politikától, ebben nem is foglalnék állást. De amúgy is rossz helyen keresgelnék, csak azért hoztam fel, hogy rámutassak, a probléma bárhol, bármikor felüti a fejét.
Most éppen annak vagyunk tanúi, ahogy kiherélik a Wattpadet. Az első dominót már réges-régen megpöckölte valaki, aki nagy lehetőséget látott a fizetős tartalmakban vagy éppen a hirdetésekben. Itt lépjünk is hátra két lépést! Ugye, te is tapasztaltad, hogy pofán csap a social media, aminek a bugyraiban amúgy is folyton kapálózva fuldoklunk, folyton változnak a trendek, hogy éppen milyen marketing-stratégiával vadászhatunk követőkre, megharcolva minden egyes felhasználóért, akitől figyelmet, lájkokat és, ne adj' Isten, még pár kedves vagy nem éppen kedves hozzászólást kaphatnánk.
Ezért is volt jó a Wattpad, ahol író és olvasó szimbiózisban létezett, amint még azokban a legendás időkben, amikor kitettem egy fejezetet az Arkaski krónikákból és öröm volt látni, hogy özönlenek az olvasók. Bizony, hatalmas löketet tudott adni a folytatáshoz, nem beszélve a hozzászólókról, akik fáradhatatlanul kérték a folytatást. Igen, ezért volt jó a Wattpad, mert amennyire csak lehetett, mentes volt a közösségi média üzletközpontú mentalitásától. Most viszont úgy tűnik, beáll a sorba. Jönnek a fejlesztések, de nem tapasztaljuk a fejlődést, hogy jobbá vált volna az oldal. Mit szépítsek, az a platform, ahova csak hosszas unszolás után voltam hajlandó regisztrálni egy írótársam javaslatára, most haldoklik. 2016 óta publikálok azon az oldalon, mert sokkal többet tudott adni, mint egy hétköznapi blog, de mára már úgy fest, talán annyit sem kapok tőle, mint amikor még blogregényeimet olvashatta a közönség.
Aki hajol, az is eltörik
Wattpaden megváltoztak a dolgok. Belepiszkáltak az algoritmusba, teleszórták az oldalt reklámokkal, amik megzavarják az olvasót, az olvasás lendületét, kiránt a hangulatból, a világból, a türelmedből és a kényelmi megoldás, hogy applikáción olvass, már nem is annyira vonzó, ugye? Minden egyes újítással és a monetizációra való törekvésével csökkent az olvasások száma. De hát ez egy ilyen világ, a pénzközpontú gondolkodás a kívánt irány; kinek nem az? Persze, itt van ez az amatőr író címkével ellátott, egyébként sem hétköznapi gondolkodású, érzékeny művészlélek, aki inkább lemond a bevételszerzésről, hogy kövesse az álmát, és kétségbeesetten kapálózik, hogy eljusson valahova. De még talán lelkesen fizetett hirdetéseket, hogy megtalálják az olvasók, és szabad óráinak nagyobb részében Insta-, TikTok-tartalmakat gyártott, szétforgácsolva magát, de hát megéri az áldozat, mert erről álmodtunk csillogó szemmel, amikor előszőr írtuk fel a nevünket nagy betűkkel egy Word-dokumentum elejére.
És most? Ez már jó ideje nem elég, és talán már előtte sem volt az, csak lelkesedésünk vitt olyan utakon, ahol bokáig süppedtünk a sárban és dagonyáztunk egy helyben, mert képtelenek voltunk kimozdulni abból a helyzetből, amibe beleragadtunk.
Hoppá, ez itt írói válság, ugyebár?
Ekkor jött az, hogy egy igazi írói lélek magába száll és elkezd gondolkozni. Mit rontottam el? Már nem tudok olyan jól írni, mint azelőtt? Nem vagyok trendkövető és a zsáneremre sincs igény? Nem vagyok elég rugalmas? Többet kellene beletennem? Ez az a pillanat, amikor az írók többsége hónapokra eltűnik, és akad olyan is, aki azt mondja, végleg befejezi, mert a kiégés teljesen felőrölte és nem tud többé egyensúlyozni az amúgy is megterhelő hétköznapok és az álmok megvalósításának színterén.
Szóval én is bedőltem. Elhittem, amit mondtak, a zsánerem nem népszerű, nem ilyen történeteket szeretnek olvasni az emberek. Tudod, a mamipornó, a romantikus, a BL, LMBTQ és egyéb betűjeles történetekre van igény! Tudom, persze, hogy tudom, látom a számokat, de nem adhatok mást, csak mi lényegem. Vagy mégis? Ekkor az agyam már azon kezdett kattogni, hogy akkor most mit fogok tenni? Akkor írok mást, akkor majd változtatok, hajlok, amerre kell, de képtelen vagyok elengedni az írást. Mivel megpróbáltam, csak azért tudom, hogy az egész egy nagy szarság. Nem bennem van a hiba! Nem én felejtettem el, hogyan kell írni! A Wattpad változott meg annyira, hogy lassan már nem hirdetéseket kell fizetnünk, hanem fejpénzt az olvasókért. Viszonylag korán ért az ébredés és ezzel megúsztam egy újabb válságot.
Azért látjuk a fától az erdőt?
A Wattpad most szembe ment önmagával, ahogy mondani szokás, tátott szájjal abba a bizonyos erdőbe, ellehetetlenítve azokat, akik miatt működik. Mert ha lenne más lehetőség, én is szedném a sátorfámat és egy szép új világban táboroznék le. Ami próbálkozás történt a hasonló oldalak létrehozására, eleve rossz alapokra épült. Csak emlékezzünk a Nuuvellára, aminek bukása annyira nem is volt meglepő. Bár, hogy mi áll valójában a háttérben, nem tudhatjuk. De valljuk be, naiv gondolat volt azt remélni, hogy sok-sok olvasó fog regisztrálni és fizetni azért, hogy amatőr írók tollából olvasson, mikor ott van a Wattpad, ami ingyenes.
Reménykedünk abban, hogy változni fognak a dolgok. Mert itt megjegyezném, nem éppen tisztességes mindent rákenni arra a hülye algoritmusra, a Wattpad üzemeltetőire, fejlesztőire, a Google keresőmotorjaira, ugyanis egy nagyon fontos tényezőről megfeledkeztünk: az emberről, az olvasóról. Mert ahogy körülöttünk minden, úgy az emberek is változtak, és egész egyszerűen, mikor az algoritmus már nem tolta az orra alá az írásainkat, más szórakozás után nézett. Egyszerűen eltűntünk a radarról és lecserélődtünk Netflix sorozatokra, buta TikTok videókra, könnyen emészthető trash tartalmakra. Az információs társadalom talán legnagyobb hátránya éppen az információ: annyira teletömjük magunkat a könnyen befogadható szeméttel, aminek magunkhoz vételéhez még csak gondolkodni sem kell, hogy az értékes szellemi táplálék befogadására már nincs kapacitásunk. Egy Michelin-csillagos étterem legkiválóbb fogásait sem tudod ugyanúgy élvezni, ha már telezabáltad magad chipsszel és Mekis hamburgerrel.
Aztán pont nem én fogok követ dobni rájuk, mert egy hosszú, fárasztó nap után magam is csak a telefonomon pörgetem a Reeleket, mert olyan mindegy, hogy min fogok bebólintani, csak kipihenjem az óriásokkal és szélmalmokkal vívott harcomat.
Amíg a csillagok alszanak
Ha tudnám a megoldást, most nem ülnék itt és jártatnám a számat egy oldal, egy alkalmazás miatt, ami még így is, hogy kiherélték, talán a legjobb választás. Mert legyünk őszinténk, olvasó és felhasználó szempontjából a A3O borzalmas, azt sem tudom, merre van az előre, a többi pedig ugyanez. Most úgy állunk, hogy vagy a Wattpad mellett döntünk, vagy egy kicsit nosztalgiázunk és visszatérünk a blogregények világába. Nem igazán van különbség. A marketing is egyformán nem fog működni, vagy csak alig. Érezhető, hogy egy ideig így fog ez menni, amíg valaki ki nem találja, mivel borítsuk fel ezt a helyzetet.
Azt hiszem, én is próbálkozni fogok, mert úgy sem tudok csak ülni és várni.
"- A csillagok nem a jövőt mutatják, hanem történeteket mesélnek. (...)
- Á, az csak egy rakás fényes kis pont!
- Tudod, van, ami többet rejt annál, mint amit mutat."
- Shrek -