.png "Robert J. Sawyer: Letöltve")
A Letöltve egy rövid, de annál érdekesebb koncepció mindazoknak, akik nyitottak a posztapokaliptikus történetekre és a fantasztikumra. A sci-fi történetek sokat feldolgozott komponense a hibernált állapot, a test és a tudat megőrzése a távoli jövő egy ideális pillanatáig. Alapesetben beteg emberek számára jelenthet megoldást a lefagyasztás addig, amíg meg nem találják a megfelelő gyógyszert a betegségre. Vagy az egyik kedvenc koncepcióm a Pusztító óta a bűnözők ilyen móddal történő "hűvösre tétele". Végül pedig hosszú csillagközi utazásra indult űrhajósok, utazók testének megőrzése is alkalmazható.
Test, hibernáció, tudat
De mi történik a tudattal? Alvó állapotba kerül vagy szép lassan eltűnik ebből a világból? A könyv egyik megoldandó problémája ez a kérdés, az ok, ami miatt a tudat feltöltődik egy kvantumszámítógépre, egy virtuális világba, majd amikor a testet kiolvasszák, letöltik hozzá a tudatot. Ez az eljárás szerintem több csavart is tartalmazhatott volna, amiktől még izgalmasabb lenne a könyv, de maradjunk abban, hogy az egy esetleges másik történet.
De milyen lehet a börtönbüntetést egy virtuális börtönben tölteni, ahol rajtad kívül senki más nem létezik, mindenki más NPC-szerű lényként van jelen melletted? Ténylegesen korlátok között, elszeparálva találod magad, ráadásul gondoskodnak róla, hogy újra és újra átéld azt, amit tettél? Ennek vajon milyen hozadékai lehetnek? Egyszerűen megtörténik a bűnbánat és az elítélt jó útra tér - vagy inkább összeomlik a teher alatt, hiszen ha folyton emlékeztetik bűnére, de nem kap segítséget ahhoz, hogy feldolgozza az eseményeket, akár pszichopataként is ébredhet.
Eközben az űrhajósok választott programjaik között élik kiterjesztett valóságukat, amit bármikor bővíthetnek és gondolatuk által teremthetnek, tökéletes illúzióban létezve.
Közben az ismert világ már nem az, ami volt
Ebből ébredve pedig a valóság egyik csoport számára sem az, amire számítottak. 500 év telt el és a Föld egy atomháború következtében elnéptelenedett. Tehát egy új probléma küszöbére érkeznek, ahol csupán két robot segítségére számíthatnak és szembe kell nézniük egy sokkal fenyegetőbb problémával, mint amit első döbbenetük jelentett, amikor testük és tudatuk újra egyesült.
- Én tudtam, hogy ez lesz a vége - feleltem a fejemet csóválva. - Kölyökkoromban a klímaváltozás és a nukleáris holokauszt miatt aggódtunk, a biológiai és kiberhadviselés miatt, és a mesterséges intelligencia lázadása miatt. Valamilyen, ember által okozott katasztrófa miatt. De az igazi veszélyt sosem ezek jelentették. Természet Ősanyánk kibaszottul utál minket. Földrengések, hurrikánok, és olyan járványok, mint a Covid-19 és a Covid-50, és egy rohadt nagy napkitörés, a kurva életbe! Azt akarja, hogy eltűnjünk.
Számomra a legfontosabb kérdések éppen ezek: mit kezdenek az emberek ezzel a helyzettel? Hogyan fog két egészen eltérő embercsoport együttműködni? Ki hogyan fog dönteni a jövővel kapcsolatban?
Izgalmasnak találom a kísérletet arra, hogy új társadalmat hozzanak létre, kicsit asimovi volt, ahogy próbálták lemodellezni a lehetséges variációkat a kvantumszámítógép segítségével. Általában nem szeretem a popkulturális utalásokat, de most egészen rendbenvalónak éreztem, mintegy földelésnek a régi kultfilmekhez való kirándulásokat.
Viszont - és ezt megtanultam a szociológiai tanulmányaim alatt - a legtöbb ember szereti a hierarchiát. Akár egy csillaghajó személyzetének parancsnoki láncolatáról van szó, akár arról a sok szarságról, amit a főiskolai programban tanítottak, az emberek áhítoznak egy gondosan felépített szervezetre. És, őszintén szólva, a legtöbben azt akarják, hogy valaki intézze helyettük a dolgokat; nem akarnak azzal vacakolni, hogy döntéseket hozzanak mindenféle bosszantó aprósággal kapcsolatban.
Rövid volt a könyv, a szerkezete miatt ez volt kívánatos, de szerettem volna jobban elmélyedni a történetben, mert szeretem a posztapokaliptikus alaphelyzeteket és az író ennek elég szépen megágyazott.
***
KÖNYVADATLAP
***
.jpg "Robert J. Sawyer: Letöltve")