Hugh Howey: Siló

Hugh Howey Silója egy olyan történetet tár elénk, ami felpiszkálja igazságérzetünket, többek közt azért, mert arról, ami van, még beszélni is tilos. Atomkatasztrófa utáni világban találjuk magunkat a túlélők leszármazottai között, egy túlélésre szánt giga létesítményben. Törvényszerű, hogy mindig van valaki, aki megkérdőjelezi a rendszer működését. Nekem, olvasónak, az a dolgom, hogy kérdéseket tegyek fel, de félek a válaszoktól. Félek, hogy nem létezik jó válasz. Az etikai kérdéseknél mindig megkérdezem magamtól, mit tettem volna, hogy oldottam volna meg a problémát? Nem biztos, hogy megtalálom a jó választ, de abban biztos vagyok, hogy soha, senkit se küldenék ki takarítani, csak hogy megszabaduljak a bomlasztó elemektől. 

Utópia vagy disztópia 

A siló egy zárt létesítmény 144 emelet mélységben a föld alatt, egy apokalipszis utáni világ tökéletesen megtervezett létesítménye. Mindennek megvan a helye: legalul a kiszolgáló szintek, a zajos gépek, amik életben tartják ezt a hatalmas építményt. Lakások, iskolák, üzletek, raktárok, mezőgazdasági területek, egészségügyi szintek és seriff irodák, mert a rendfenntartásnak fontos szerepe van. Középen az IT szekció, ami tudatosan választja ketté a munkásosztályt az irodai szintektől. Az informatikai szinttől felfelé pedig a fontosabb hivatalok, és ismét lakások, iskolák, üzletek és egészségügyi állomások. A legfelső szinten egy étterem/kávézó, a főseriff irodája és a zsilip. Felsorolni is sok, de alaposan megtervezett, kivitelezett, minden okkal van ott, ahol. A kivetítő a kávézóban, amin keresztül a kiégett világot látni, az egyetlen úgynevezett turisztikai látványosság. Lift nincs, és ez tudatos döntés volt. Az okra pedig majd akkor fogsz rájönni, amikor a maga tempójában fedi fel titkait a Siló. 

Ez egy megtervezett világ, ahol a cél az emberek zökkenőmentes életének biztosítása, amíg újra élhetővé nem válik a külvilág. Nem vagyok benne biztos, hogy teljesen más törvények érvényesülnének egy ilyen társadalomban. Szerintem az emberek ugyanazokat a hibákat követik el, éppen azért, mert emberek. Mert kíváncsiak, mert keresik az igazságot, mert jelen van a kegyetlenség, a hazugság, megvezetés, a kiváltságosak, a felső 1%, mindez megtalálható a Silóban is. A rendszer összeomlik, mert ez törvényszerű. Éppen ezért nem hiszek a tökéletességben, épp ezért nem létezhet utópia sem.

Karakter a lelke mindennek

Talán kicsit furcsa, hogy egy-egy szereplőt apránként ismerünk meg, majd mindig jön valaki új, akikről épp csak annyit tudunk meg, amennyi szükséges. Lenyűgöző a karakterformálás, sikerült kellő mélységet kapniuk a fontos szereplőknek, akik egyaránt rendelkeznek jó és rossz tualjdonságokkal, valamint a kellő háttérrel. Tagadhatatlan, hogy az egész regény lelke Juliette, nagyon kedveltem ezt az erős nőt, aki nem ismert lehetetlent, aki szembe ment a rendszerrel, aki tisztában van vele, hogy ha az alap nem áll biztos lábakon, a rendszer instabillá válik. Az alapot pedig pontosan azok a lenézett, kevésbé értékelt műszerészek jelentik, akik azért dolgoznak, hogy legyen áramellátás, ívóvíz, hogy ne árassza el talajvíz a fél Silót, és a többi. Juliette az átlagembert képviseli és útja, felemelkedése rímel a lépcsőkön való mászázsra, ahogy igazi hőssé válik. 

Láthatta, hogy a külvilágról szóló tiltott álmok mily szomorúak és üresek. Halott álmok. A siló csúcsán lakók, akik imádták ezt a kilátást, fordítva ültek a lovon: a jövő odalent volt.

Érdekes megfigyelni a Siló hierarchiáját, ki hol helyezkedik el, mit gondolnak egymásról a szintek. Hogy a szándékos szeparáció is kijátszható, mert az ember élelmes és megtalálja a kiskapukat. A hatalom itt is félelmetes és kiváltságos. Viszont a teher, amit cipelnie kell, sokszor annyira nehéz, hogy torzulást okoz. De szerencsére - vagy balszerencsére, mert ez is egy jó kérdés, amit lehet boncolgatni - mindig jön valaki, aki kivül van a rendszeren. 

A "valóságot el kell hallgatni" tézis

A Siló tervezői több szinten is hibáztak; ahogy olvasod a történetet, megtalálod a lyukakat. Nekem az egyik ilyen hiba a gyökértelenség: egy erős lábon álló mitológia, hitrendszer, eredettörténet hiánya. Hiányoltam a mérőműszereket, az adatok láthatóságát. Nem elég csak kenyeret adni a népnek, mondani is kell valamit. Amit átadtak, az egy tessék-lássék üres mese volt egy katasztrófáról. Az emberek előbb-utóbb kérdezősködni kezdenek. Nem megoldás elhallgattatni a hangokat. 

– Az emberek folytonosságot akarnak. Tudni akarják, hogy a holnap túlnyomórészt olyan lesz, mint a tegnap volt.

Előregyártott válaszok a Rendelkezések nevű nagy könyvben, amit az IT vezető birtokol, túl sablonosra van megírva, szűkszavú, nem kielégítő, és a teljes igazságnak csak egy részét tartalmazza. Bár úgy tűnik, működnek a rendelkezések, nem speciális, ahogy nem is lehet az. Az ember nem mindig kiszámítható, mert olykor születik egy, aki másként gondolkozik. A jól megválasztott IT vezetőnek dolga, hogy idejében észrevegye, ha valami rendszeridegen. A hatalom megszerzése lehet hízelgő, következhet belőle lojalitás, de nem mindig lehet kiválasztani a tökéletes jelöltet a feladatra, néha előfordul, hogy egy árnyéknak van lelkiismerete. Néha éppen ott keletkezik a hiba, ahol a túlszabályozás ellenére nem lenne szabad. 

És a csavar mindig fordul egyet

Egyik legnagyobb erőssége a történetnek, hogy mindig tud újat, meglepőt mutatni. Valahol mindig van egy csavar, amire lehet, hogy nem is számítanál. Hugh Howey történetmesélése fenntartja a figyelmet, hat az érzelmekre, gondolkodásra késztet, nyakon zúdít az igazságtalannal, ami mellett nem tudsz szó nélkül elmenni. Kell a lelkemnek a tudat, hogy a jó győzhet a gonosz felett, hogy a lehetetlen lehetséges. A sok hasonló témájú könyvek mellett is képes frissnek hatni, tud mást mutatni.

A Siló eredetileg novella-sorozatként jelent meg, ezért is olvastam ebben az ütemben, és így nagyon jó volt a tempója. Lebilincselő olvasmány, alig tudtam letenni. Rengeteg kérdést vet fel, elgondolkodtat. Nemcsak sci-fi kedvelőknek ajánlom, hanem azoknak is, akik szeretik boncolgatni a társadalmi problémákat.

***

KÖNYVADATLAP

***

Hugh Howey 

Siló

Disztópia/Regény/Sorozat része

576 oldal

Könyvmolyképző

Ha ​az élet üres, inkább semmilyen se legyen?

A Siló a túlélésért küzdő emberiség története.

Kegyetlenné és mérgezővé vált a kinti világ. Látni nem sokat lehet belőle. Beszélni róla pedig egyenesen tilos. Az emberiség maradványa egy föld alatti silóban él.

De mindig vannak olyanok, akik remélnek és álmodnak. Ők azok, akik veszélyesek, a lakók, akik másokat is megfertőznek az optimizmusukkal. Egyszerű büntetés vár rájuk.

Éppen azt kapják, amit akarnak: kimehetnek a silóból.

Miután az előző seriff egy borzalmas rituálé keretében elhagyja a silót, Juliette, a mélyben dolgozó gépész egyik pillanatról a másikra, teljesen megmagyarázhatatlanul a törvény fejeként találja magát. Újdonsült hatalmának birtokában, a régi hagyományokat a legkevésbé sem tisztelve Juliette egy sötét összeesküvés részleteit fedi fel.

Ha követi a nyomokat, akkor talán felfedheti az igazságot… vagy az utolsó élő embert is elpusztítja.

Valódi mestermű, felejthetetlen és megkapó történet, a televíziós sorozat regényalapja.

Fedezd fel a mélységeit!