.png)
Kína egy távoli, de mesésen szép régiójában, Jünnanban a közelmúltban még éltek természeti törzsek, a civilizációtól érintetlenül, elzárt mivoltuk minden előnyével és hátrányával együtt. Ez a történet a 90-es években kezdődik, amikor még népviseletben jártak az akha törzs tagjai, és életük a szellemek jóindulata vagy haragja körül zajlott. A nők sokadrangúak voltak, a beteg újszülötteket, emberi seleteket pedig a hagyományaik szerint az apának kellett megölnie. Hogy egy akha tanuljon, pláne egy nő, ritkaságnak számított.
Olvasás közben sokszor éreztem dühöt. Az akha törzs a legszegényebb, elmaradott népcsoport, gyakori az éhezés, a betegségek, mégsem hajlandóak a fejlődésre, akik mereven ragaszkodnak rituáléikhoz, hiedelmeikhez, a nők helyzetéhez - még maguk a nők is. Dühös voltam, amiért nem álltak ki magukért, elfogadták helyüket, beletörődtek saját értéktelenségükbe és a lányaiknak is ezt tanították, úgy bántak velük, hogy még álmodni se merjenek más jövőről.
Ha fiad születik,Aludjon az ágyban,Öltöztesd szép ruhákba,És adj neki jádét játszani…Ha lányod születik,Aludjon a földön,Adj rá egyszerű ruhákat,És kapjon törött cserepet játszani…Dalok Könyve (Kr. e. 1000–700)
Görcsösen kerestem a szeretet minden megnyilvánulásást. Első Fiú, Második Fiú, Harmadik Fiú és Leány. Családon belül nem használják a neveket, csupán ezeket a számomra érzelemtelennek tűnő megjelölések a család tagjaira. Li-yan történetét követjük végig Forráskút faluból, a Leányét, aki ki akar törni és jobb életet élni. Csang tanító segítségével elindul azon az úton, ami elvezeti az új élet felé. A hagyományok, tabuk, otthoni kötelességei, a szerelem és a tanulás között lavírozva nehéz dolga van, törvényszerű, hogy jön egy botlás, ami veszélyezteti terveit.
Miközben Li-yan küzd a nehézségekkel, megismerjük Jünnan hegyeinek kincsét, a Puer teát. Lisa See kutatómunkájának köszönhetően bővíthetjük ismereteinket a teacserjék gondozásáról, a tea szedéséről, feldolgozásáról, az érlelési folyamatról, egészségügyi hatásáról és még az elkészítési módjáról is. Ezt egy csodálatos utazásként éltem meg, ösztönzött, hogy még több információt keressek, olvassak utána. Jünnan régóta bakancslistás hely számomra, rengeteg videót láttam erről a tartományról az elmúlt évek során.
Ez a könyv bepillantást adott, hogyan élnek és gondolkoznak az ott élő emberek. Megtudhatjuk, hogy Kínában mi történik a eltitkolt terhességekből származó gyerekekkel és a nemkívánatos lány újszülöttekkel. Hallottunk már róla, hogy amerikai hírességek ázsiai gyermekeket adoptálnak, de ennek az útját nem ismertük. Nevezzük inkább kereskedelmi folyamatnak, mert legtöbbször óriási összegek cserélnek gazdát. Láthatjuk, mennyire nem egyszerű a párválasztás az egy gyermekes politika hozta egyensúly megbomlása miatt.
A Tealevelek szárnyán, szép, kerek történet, ami végül körbeér. Nem tudom szó nélkül hagyni, hogy a vége kicsit kapkodós, hirtelen lezárással sokkol, bár épp olyan gyorsan érkezik, ahogy a fejlődés elérte végül Forráskút faluját és környékét. Leginkább a történet szerkezete volt zavaró számomra. Lin-yan elbeszéléséből idönként átugrunk egy másodlagos narratívába, Haley - a Kínából örökbefogadott kislány - orvosi, pszichológiai vizsgálatainak jegyzeteire, levelezéseire, iskolai fogalmazásaira, később egyetemi levelezésére, majd a legvégén néhány oldal erejéig az ő elbeszélésére. Zavaró volt, de sok információt tartalmazott ez a narratíva, habár sokszor volt unalmas is, kevésbé informatív, mindössze töltelék jellegű.
Összességében egy csodálatos utazás volt a regény, anyák és lányok kapcsolatáról, a női sorsról, egy ismeretlen etnikai kisebbség mindennapjairól, sorsszerű találkozásokról. Mindenképp ajánlom elolvasásra.
„Nincs történet véletlen nélkül”
***
KÖNYVADATLAP
***
„Azt mondják, a mély fájdalom csupán az ember mély boldogságra való képességének tükörképe. Én ezt pont fordítva látom. Boldog vagyok, de egy részem mindig is szenvedni fog Yan-yeh elvesztése miatt. Ennyi év után ez az érzés olyasféle társsá vált, mint a gyermekkel élő barát. Táplált, és rákényszerített, hogy lélegezzek, amikor annyira könnyű lett volna feladni. A szenvedés tisztánlátást hozott az életembe. Talán a velem történtek az előző életemben elkövetett dolgok büntetései, talán a sors vagy a végzet okozta őket, vagy talán egyszerűen a természetes körforgás részei, mint a látványos, de rövid életű cseresznyevirágok tavasszal, vagy a lehulló levelek ősszel.”