.png "Palotás Petra: Kékestető")
Néhány ismeretlen ember összegyűlik egy gyógyszállóban a harmincas években, ez már önmagában egy ígéret arra, hogy izgalmas történetet tartok a kezemben. De az igazi ok nem ez volt, amiért elolvastam a Kékestetőt, hanem, hogy ismételten a kortás irodalom egy hiánypótló darabjára bukkantam. Az utóbbi időben egyre több bátor magyar író érez késztetést arra, hogy a régmúlt legendás vállalkozásait foglalja regényformába, időutazást tesz olyan helyszínekre, korokba, amik valamikor felkapott helyeknek számítottak. Ez a regény viszont önálló történettel rendelkezik, fiktív vagy ihletett karakterekkel, és sokkal jobban szeretem ezt a felállást.
Emberi kapcsolatok, természet és tisztelgés
Magamban kis magyar Varázshegynek becéztem ezt a regényt, mert igazán voltak olyan pillanatok, amik felidézték bennem Thomas Mann klasszikusát. A szerző is megjegyzi, hogy tiszteleg a remekmű előtt. A gyógyszállóban töltött mindennapok talán lehettek volna teljesebbek, itt a fókusz inkább az emberi sorsok kibontásán volt, amit sikerült is megvalósítani. Leginkább Irma és Bálint karaktere fogott meg, drámájuk és fejlődésük: a tagadás más-más szintjét élték meg, másként hazudtak saját maguknak és szabtak egy olyan jelmezt magukra, amiben biztonságosan tudnak mozogni egy ítélkező társadalom előtt.
Ebben a történetben pont az volt a szép, hogy Palotás Petra olyan emberi kapcsolatokat mutatott meg, amikben az elfogadás magától értetődő, és bár van ellenpólus Tóthné személyében, a szereplők nem öntik egymásra frusztrációikat, kevésbé ítélkezők. Ezért is szerettem Irma karakterét, mert emberi tudott lenni, egy meggyötört nő, aki a vele történtek ellenére inkább rámosolyog embertársaira. Az alapszituáció is inkább arra szolgál, hogy emberi sorsokat ismerjünk meg, oldalról oldalra egyre több információt kapunk, lassan épülnek fel a karakterek, ami nekem, mint olvasónak, kényelmes. Viszont nem mindig volt jó a tempó, az író bizonyos szereplőkhöz hozzányúl, aztán megfeledkezik róluk, nem kapnak annyi játékidőt. Ez Otíliánál volt nagyon látványos és zavart, hogy egy több szereplős könyvnél, oldalakon keresztül nem tudok róla semmit sem.
Apró részletek és életszerűség
Szerettem a helyszínt, a megteremtett hangulatot, az emberi kapcsolatok alakulását. Az ebédlőben zajló eseményeket, beszélgetéseket. Érezhető volt a szeretet, ahogy Palotás Petra kezelte ezt a történetet, karaktereit, hogy mennyi kutatómunka áll a regény mögött. Az olyan apróságok, hogy mi került reggelire, uzsonnára az asztalra, hogy mennyiért lehet bérelni egy pár korcsolyát, vagy épp mennyiért adnak egy pár kötött kesztyűt a trafikban. A varázslat a részletekben rejlik, és a Kékestetőben működik. A borító pedig gyönyörű, sejteti azt a hangulatot, amit a könyv ígér.
– A Mátra tényleg lenyűgöző. Kevés helyén a világnak van annyi forma, szín, magasság, mélység, fény és árnyék, mint errefelé. De sokan olyan fényre vágyunk, ami mindig velünk van, és bárhová mennénk is, elkísér.
1932-ben, közvetlenül a Mátrafürdői szanatórium megépítése után Kékestetőn megnyitja kapuit az ország első gyógyszállója. Bár a hotel elsősorban a jómódú vendégeknek kínál kezeléseket, váratlan eseményeknek köszönhetően Ilka, a gyári munkás Miklós lánya is elutazhat a Mátrába, gyógyírt keresve a több éve tartó nehézlégzésére és köhögési rohamaira.